Manu Chao egyszer Kolumbiában turnézott egy cirkuszi társulattal, és egyszerre tárgyalt a kormánycsapatokkal, lázadó gerillákkal, és drogcsempészekkel – akkor azt írták, ez „nem is rock’n’roll-turnéhoz hasonlít, inkább Napóleon visszavonulására Moszkva alól”. Mert Manu Chao így dolgozik: mindent másképpen csinál. Több millió lemezt eladó rocksztár, aki inkább a barátainál alszik a padlón, és nem ötcsillagos szállodákban; antiglobalizációs aktivista, aki a prostituáltak jogaiért küzdőkkel barátkozik Madridban, vagy a zapatista vezetővel, Marcos alparancsnokkal Chiapas-ban; visszahúzódó remete, aki otthonosan mozog a latin-amerikai színpadok százezres közönsége előtt is.
A Clandestino írása 5 évig tartott: Peter Culshaw eddig követte Manut szerte a világon – Barcelonában, New Yorkban ivott vele bárokban, az utolsó pillanatban meghívták egy jótékonysági koncertre a Szahara közepén álló menekülttáborba, Mexikóban a drogbandák rémtettei miatt elmaradt koncertekre, vagy Buenos Aires-be, ahol Manu egy elmegyógyintézet lakóival készített közös lemezt. A végeredmény: a valaha írt egyik legérdekfeszítőbb zenész-életrajz!
Gabo Életrajz, önéletrajz 100 pont
Ábrahám Pál · Ábrányi Kornél · Aggházy Károly · Bakfark Bálint · Bartók Béla · Bihari János · Czinka Panna · Dankó Pista · Dohnányi Ernő · Egressy Béni · Elvinus · Erkel Ferenc · Fátyol Károly · Goldmark Károly · Hubay Jenő · Huszka Jenő · Kacsoh Pongrác · Kájoni János · Kálmán Imre · Kodály Zoltán · Lajtha László · Lavotta János és Csermák Antal · Lehár Ferenc · Liszt Ferenc · Mosonyi Mihály · Rácz Aladár · Reinitz Béla és Seress Rezső · Reményi Ede · Rózsavölgyi Márk · Simonffy Kálmán és Szentirmay Elemér · Tinódi Lantos Sebestyén · Weiner Leó
A letölthető e-könyv dvd-mellékletet nem tartalmaz! Hogyan lett a Muzsikás az egyik legismertebb magyar brand a világ kulturális piacán? Miért éppen ők emelkedtek ki a magyarországi táncházmozgalom mezőnyéből? Milyen tudományos alapok, társadalmi mozgások és személyes ambíciók szerencsés együttállása segítette az egészpályás népművészeti revival, benne a Muzsikás szárnyalását? Mi köze van a Rolling Stonesnak az ördöngösfüzesi ritka magyarhoz? Mi a kulcsa, hogy érzékeny művészemberek évtizedekig elviseljék, de ha kell, el is engedjék egymást? Mitől tart ki a lendület negyven év sikereivel és küzdelmeivel a hátuk mögött, s mit várnak a jövőtől? Izgalmas kérdések, amelyekre őszinte beszélgetések megidézésével kapunk választ ebben a kötetben. Az alkotói szakaszok mentén haladva, a tárgyilagos szeretettel megrajzolt portrék sorozatából, egymástól merőben eltérő karakterekből áll össze az a rendkívüli jelenség, amit Muzsikásnak hívunk. A könyvből megtudhatjuk a némiképp szándéka ellenére prímássá lett Sipos Mihály gondolatait Bartók és a népzene kapcsolatáról; láthatjuk, hogyan szakította ki multiinstrumentalista frontember mivoltából ifj. Csoóri Sándort a széki hegedülés varázslata; Hamar Dániel szinte a szemünk előtt lesz a bőgőzés mellett a zenekar szóvivője és - magad, uram, ha szolgád nincs! - ügyeinek intézője; elfogadhatjuk Éri Péter kissé befelé forduló személyiségét, aki a falusi zenészekhez ezer szállal kötődő muzsikájában bontakozik ki; megérthetjük azt a folyamatot, amelynek során Sebestyén Márta zenekari tagból szólistává válik, majd saját jogán lesz a magyar művészet világhírű követe; érezhetjük Porteleki László hegedülésében a magyarpalatkai bandával átélt együtt muzsikálások élményét. Nem lepődnék meg, Tisztelt Olvasók, ha a képeket nézegetve, a diszkográfiákat olvasgatva újra és újra kedvet kapnának a Muzsikás zenéjének meghallgatásához... Berán István
"A boldogságért könnyekkel kell fizetni." (Édith Piaf)
Párizs, 1944. Miután véget ér Franciaország német megszállása, Édith Piafot kollaborációval vádolják a francia hatóságok, és az énekesnő attól tart, hogy fellépési tilalommal fogják sújtani. Miközben bizonyítani igyekszik, hogy ártatlan, megismerkedik Yves Montand-nal, egy sete-suta, de tehetséges fiatal énekessel. Tanítani kezdi, és a két sanzonénekesből hamar szerelmespár lesz. Az Yves oldalán megélt boldogság Édithet egy dal írására inspriálja. Így születik meg a La vie en rose (Az élet rózsaszínben) - a sanzon, amely legendássá teszi az énekesnőt. Édith Piaf - akihez foghatóan senki sem testesítette meg az élet bátor akarását, és aki sem a művészetében, sem az életében nem ismert korlátokat.
Már életében legendák szövődtek Paganini, a nagy olasz hegedűművész és zeneszerző körül. Az a hír járta, hogy eladta a lelkét az ördögnek. Technikai tudását, bravúrjait egy földöntúli hatalommal magyarázták. Varázslatos játékával megigézte az embereket és meghódította a női szíveket, kóristalányét és hercegnőét egyaránt, noha rútságát az ördögéhez hasonlították. Tény, hogy különös lénye, furcsa szokásai, mesés vagyona, zsenialitása és szerelmi élete regénybe illő.
Leonard Cohen az elmúlt évszázad egyik legjelentősebb alkotója, halhatatlan dalok és irodalmi művek szerzője. Szinte látjuk magunk előtt: mindig kifogástalan öltönyben, őszes hajjal, kalappal a fején, arcán az utánozhatatlanul szexis coheni mosollyal, ami a korral sem vesztett bájából. Elképzeljük a híres amerikai lemezcégek stúdióiban, a világ legszebb koncerttermeiben és legrangosabb fesztiváljain, elegáns szállodák halljaiban. Sylvie Simmons könyvében mindez benne van, de felvillannak új képek is. Lapozzunk bele a képzeletbeli albumba: ő az a duci kisgyerek, akit Montreal angolok lakta városrészének előkelő zsidó negyedében sofőr visz iskolába, és akinek orosz édesanyja bús szláv dalokat dúdol, rabbi nagyapja pedig a Talmudból idéz. Leonard az az esetlen kamasz is, aki papír zsebkendőt dug a cipője sarkába, hogy az iskolai ünnepélyen magasabbnak tűnjön. És ő a világfájdalmas költő, aki a leglepukkantabb kocsmákban kavargatja a kávéját. Leonard Cohen egész életében keresett valamit, talán az Istent, talán a teljességet, de leginkább a saját belső békéjét. A neves rocktörténész, Sylvie Simmons páratlan részletességgel tárja fel egy érzékeny ember Odüsszeiáját egy érzéketlen világban és egy veszélyekkel terhes, nyomasztó korban.
© 2023 DiBookSale Zrt. Minden jog fenntartva.
