"másfél négyzetméter bőr
simogatásért sóvárog
és ölelésért sír"
É.Tóth Judit első kötete, a Bőréhség több év verseit összegyűjtve mesél a szerelemről, a szakításról, a magányról és az „én” újrafelfedezésének vágyáról. Műveivel fájdalmas önismereti útra kíséri az olvasót: bemutatja, hogyan hűl ki egy kapcsolat, és azt is, milyen is a szakítás valójában. Egy kapcsolat végén ugyanis nemcsak az egyedülléttel kell megbirkóznunk, önmagunkhoz is újra utat kell találnunk.
Tóth Judit (magánkiadás) Vers, költemény 75 pont
Ki ne szeretne nyerni a lottón? Ákosnak és Zsuzsának élete álma válik valóra, amikor megütik a főnyereményét. Ákos azonnal tervezni kezd, és mire felveheti milliárdjait, már tudja is, mire fogja költeni. De aki szerencsés a kártyában, szerencsétlen a szerelemben? Hogyan birkózik meg a házaspár a hirtelen jött szerencsével? Kiállja-e a kapcsolatuk ezt a próbát? Rájuk is igaz-e a mondás, vagy képesek felülkerekedni a féltékenységen és kicsinyességen?
A verses kötetbe választott nyelvtörő versek arra tanítanak Benneteket, ovisokat illetve már olvasni tanuló kisiskolásokat, hogy az állatokat szeretni és tisztelni kell, ők is érző és értő lények.
A versek egy-egy emberi jelleggel felruházott állat szemszögéből mutatják be életüket abból egy-egy jeles eseményt kiragadva, amelyekből talán saját kisebb csetléseinkre, botlásainkra is ráismerhetünk.
A kötetben szereplő versek huszonöt önálló, rövid történetet beszélnek el.
Szinte minden vers egy-egy oldalon szerepel, illusztrációként elsősorban klasszikus festmények szerepelnek.
Az én moszkvai tartózkodásom óta eltelt, túlontúl eseményes három évtized életem tájképét nagyon sok sírral népesítette be, eseményekben, küzdelmekben, megrázkódtatásokban, fájdalmakban, reményekben és megvalósulásokban szédületesen bővelkedett- mégis, az idő múlásával egyre többet kell gondolnom a moszkvai VEGAAR egykori igazgatójára, a szőke, minduntalan el-elpiruló fiatal németre, Bork Ottóra, kiről az Egy regény a regényben oly sűrűn és nemegyszer csúfolódóan barátságtalan hangsúllyal történik említés. A jelenet, amikor a nyitott ajtón keresztül a titkárnőjével való beszélgetésemet hallva, ő, az igazgató szobájában, íróasztala mögé guggolva próbál előlem elrejtőzve láthatatlanná válni – ez a feledhetetlen élmény, illetve látvány ma, három évtized távlatából úgy rémlik fel előttem, mint valami kínos, de minden szónál beszédesebb jelkép. Kigondolni se lehetne kifejezőbb szimbólumot: a nagy vállalatnak ez az igazgatója, aki hirtelen elhatározással igyekszik összecsucsordova elbújni az ügyfele elől a tekintélyes íróasztal alatt – elbújni a cselekedet, a döntés, maga a létezés kockázata elől. Tragikus módon azonban épp ez volt a megvalósíthatatlan, a végül is megoldhatatlannak bizonyult feladat: nem lehetett letenni,és levegővé válni, nem lehetett úgy igazgatónak lenni, hogy az ember mégse legyen az, tisztséget viselni és ugyanakkor még elbújni is úgy, hogy azt észre ne vegyék.
A regény a Kossuth Kiadó és a Microsoft Magyarország 2011-es e-könyv-írói pályázatának irodalmi kategóriájában 3. díjat nyert. Az Exit kisregényként speciális mű, formailag, tartalmilag egyaránt. Novellaszerűen építkező, és narratíváját több személy elbeszélése adja, keretként és a regényen áthúzott vezérfonalként mégis meghatározó az első bekezdés elbeszélőjének látószöge, a nővéré. A szín egy kórház és annak terei, ahonnan a szereplők barangolásai mégis kifelé történnek, vissza a XX. század történelmi eseményei közé. Az álmok útján, az élet és halál határmezsgyéjén az elbeszélések jelen idejűvé válnak. Megszűnik az idő. Minden halál is az életről szól. És az életben is minden álom, minden emlék kortalan, a lineáris történelemszemlélettől teljesen független, nem ismeri az idősíkokat, határokat. Az „exit” kijáratot jelent, az „exitus” latin szóval jelöljük a halált. „Én inkább átjárónak nevezném” – írja a szerző. – „És ebben az átjáróban az ember összecsomagolt poggyászát kibontja, szétszedi, búcsút vesz a dolgaitól, elszámol a holmikkal, hiszen nem vihet magával semmit, még amit születésekor hozott, azt sem. Megszerzett tapasztalatait, a drága, boldog és a fájdalmas kapcsolatok emlékét talán magával viheti, de erről keveset tudunk. És jó, ha azokat is, legalább részben, itt hagyja. Mert mindenki élete, tapasztalata tükörként szolgálhat másoknak. A regény eredeti címe: Tükörvár. Szereplői valóságos személyek, történeteik kronológiailag és az eseményeket tekintve historikusan is hitelesek, az oral-history részei. Az elbeszélők közül sokan már nincsenek velünk. Akik még igen, ők egyre gyengébbek.
Visszanézve egy élet tapasztalataira a szerző izgalmas játékba vonja be az olvasót: nem a bölcsek szerepében beszél, nem a tudását osztja meg velünk, hanem a kétségeit, megannyi feszélyező és kényes kérdést hatalomról és ölelésről, a globális szegénység és a jólét közös irgalmatlanságáról, irodalmi tabukról és zsidó-keresztény identitásról. Egy önfegyelmezőn zabolátlan lékekkel találkozunk mini-esszékben, vallomásokban. Egyfajta "füves könyv" ez, amelyben egy apa két felnőtt fiát szólítja meg, de rajtuk keresztül velünk is beszélget közös dolgainkról.
© 2023 DiBookSale Zrt. Minden jog fenntartva.
