„- Gondolj csak bele – bökött oldalba -, az önmagában haszontalan gyémánt sokkal értékesebb, vagy ha úgy tetszik, sokkal többe kerül, mint az emberi élethez elengedhetetlen víz.” Egy félig magyar kubai olajmérnök és online jóslásban (is) utazó cigány féltestvére osztrák vendégmunkásokkal aknázza ki az őrségi magyar gyógyvíz kincset, melynek legfőbb vásárlói a környéken megtelepült „holland” falu iszákosai – mindez ugyebár őrültségben vetekszik a fent említett paradoxonnal. A Forrásvidék – Olajláz az Őrségben folytatásában kiteljesedik a különc kerekesszékes lány és a karibi balfék szerelme, újra velünk lesz a magát felrobbantó Ati bácsi, Margó, a helyi konyhaművészet üdvöskéje, valamint Bozzi úr, aki bár nem olasz, de tenorja kéretlenül is belengi Kúthely lankáit. Csakúgy, mint az a helyi legenda, hogy ahol olaj van (de nincs), ott gyémántnak is kell lennie… Tóth Gábor Ákos – akinek népszerű balatoni Édesvízi mediterrán című sorozata immár 5. részénél tart - a kúthelyi regényfolyam második részében is hasonló empátiával és humorral tálalja hétköznapi hősei életét. Modern kori „esőcsináló” történet az Őrségből, ami többek között görbe tükröt tart elénk, magyarok elé is. Kultúrák, emberek és vágyak csiszolódnak össze számos buktatón és vakvágányon keresztül, hogy végül egy igazi közösség kovácsolódjék a szereplőkből.

„Sok mindent elmondtak és leírtak már az öregségről – például hogy ez egy állapot, amit mindenki másképp él meg –, de ritkábban merül fel az a kérdés, hogy fel lehet-e készülni rá? Ha elmúltál negyven, és úgy érzed, kezedben tartod az életedet, kezdj el kételkedni ebben, mert valószínűleg a nagy önmegvalósításban elkövettél jó néhány hibát. Itt az alkalom, hogy korrigálj, mert később nem lesz rá lehetőséged: az öregség alattomosan magába süppeszt, mielőtt felocsúdnál.” (Tóth Gábor Ákos)

"„– Hú, basszus, el sem hiszem, hogy ezt csináljuk – fújta ki a levegőt a jablanicai vadkan. – Esküszöm, olyan, mint egy film.” Negyven évvel a Charta ’77 nyilatkozat aláírása után négy idősödő kelet-európai irodalmár elhatározza, hogy leszámol az őket „nyugdíjba” küldő, az aktuális trendeket meglovagoló, az írást labormunkaként felfogó bulvárszerzők hadával. Az intellektuális zsiványok attól sem riadnak vissza, hogy meghackeljék a frankfurti könyvvásárt… A legalantasabb átverésekkel kiírnak, sőt kinyírnak jó néhány „irodalmi” celebritást a köztudatból. Nem mellesleg beintenek az önmagával szembe kerülő európai értelmiségnek, az elbaltázott rendszerváltások szereplőinek – teszik mindezt szabad szájú, gyilkos humorral, mégis szerethetően. A szerző annak idején maga is aláírta a Chartát, illetve ő jegyezte az első hazai irodalmi szamizdatot, a Szférát is. Ezt az időszakot az 1990-ben megjelenő Nyúltrapp című prózájában örökítette meg, amelynek egyenes ági szellemi örököse a mostani regény. „Fogalmazzunk úgy: Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a ressentimentje. Szóval igazán jópofa, szellemes szatíra, amihez csak gratulálni tudok.” Garaczi László „Marx szerint az emberiség kacagva búcsúzik a múltjától. TGÁ szerint épp ideje, hogy a jövőjétől is elköszönjön. Jó vihogást kívánok!” Németh Gábor „Az olvasó a rendszerváltásnak nevezett katyvasz utáni évek egyik legizgalmasabb irodalmi feldolgozását veheti kézbe.” Farkas Péter – Köln „TGÁ úgy bánik a közelmúltunkkal, mint egy Bukowski-figurába oltott hentes. Miközben trancsírozza a disznót, szivarozik és valami olcsó pálinkát szopogat.” Bárdos András"

"Amikor megvalósulnak az álmaink, azt legalább olyan nehéz megemészteni, mint amikor nem. A kaland előbb-utóbb feladattá, tervvé silányul, de lássuk, hogy működik ez a mindennapokban!" Az Édesvízi mediterrán regényfolyam immár 5. kötetét tartja kezében az olvasó. A hazatelepült kanadai magyar "bőrébe bújt" szerző családjával egyre otthonosabban érzi magát az aprócska Balaton-felvidéki faluban. S bár Oaks nem győzi hangsúlyozni, hogy gyűlöli az idillt, - fél, hogy elveszti a nehezen megszerzett harmóniát, - meglepődik, amikor azzal szembesül, hogy Balatonszépe lakói nem kérnek a sikerből, amit felesége a történetük megírásával aratott. Híre megy, hogy egy kanadai stúdió filmet forgat a regényből, ráadásul éppen a faluban. A helybéliek és a nyaralók tiltakoznak, mert úgy érzik: a produkció áruba bocsátja az élményt, amelyet ők nap mint nap átélnek. A turistáktól érintetlen földi paradicsomok lakóinak örök dilemmája: mennyire támogassák a fejlődést hozó változásokat és a várható haszon érdekében milyen határok között mondjanak le hagyományaikról? A szerző az emberi kapcsolatokra, az együttélés mulatságos buktatóira és a problémákon átsegítő, közös gasztronómiai tréningekre építi történetét, amelyet ezúttal is a csodás balatoni környezet elmaradhatatlan díszletébe helyez.

A regény helyszíne egy aprócska magyar falu, Kúthely – valahol az Őrségben, melynek lakói különböző okokból kimaradtak a meggazdagodási folyamatból, ami a környéken leginkább a lovas turizmusra és a gyógyfürdőkre épül. A történet viszont jó pár évtizeddel korábban és több ezer kilométerrel távolabb kezdődik. A hatvanas években számos magyar olajmérnök dolgozott Kubában, egyikük oda is nősült. Egy fia született, a félig kubai, félig magyar Leonardo, aki a hivatásában is követte. Amikor az apa meghal, fia a hagyatékban talál egy tanulmányt arról, hogy az Őrségben komoly kőolajlelőhelyek lehetnek. Amikor felvásárol egy elhanyagolt, szikes területet, a faluban mindenki bolondnak nézi. Amikor fúrásokat végez, még inkább. Azért kicsit hisznek is az új lehetőségben, így aztán nem igazán tudják, miként viszonyuljanak az idegenhez. Modern kori „esőcsináló” történet, ami többek között görbe tükröt tart elénk, magyarok elé is. Kultúrák, emberek és vágyak csiszolódnak össze számos buktatón és vakvágányon keresztül, hogy végül egy igazi közösség kovácsolódjék a szereplőkből. Tóth Gábor Ákos a Balaton trilógia után új történetbe kezd; a helyszín és a szereplők újak, a konfliktusokra végül megoldásokat kínáló, sodró mesélőkedv a régi…

Noha a Balaton-felvidéki családregény a szerző szándéka szerint trilógiának készült, az olvasók másképp gondolták, és kikényszerítették a folytatást! Az Édesvízi mediterrán-sorozat immár negyedik kötetében azonban ahelyett, hogy kisimulnának a dolgok, megint bezavar a külvilág az aprócska Balaton-felvidéki falu életébe. A betelepült kanadai magyar házaspár egy napon arra ébred, hogy a szomszédos szőlőbirtokon a tőkék módszeres kiirtása kezdődött meg. Ezt végignézni sem kellemes, ráadásul egy távoli viselkedéskultúra képviselőiként nem is hagyhatják szó nélkül. De vajon az Öreghegyi Kúria és Borbirtok tulajdonosai számíthatnak-e a helyiek segítségére, illetve Balatonszépe lakói elfogadják-e azt a „nyaralósok” kezdeményezte összefogást, amellyel megpróbálják felvenni a harcot a falu mediterrán báját veszélyeztető befektetői csoporttal? A Balaton irodalmi nagyköveteként is emlegetett szerző regényfolyamának újabb epizódjában a magával ragadó „bor, mámor, Balaton” hangulaton kívül olyan témák is terítékre kerülnek, mint a természetvédelem, a múlt örökségének értő felhasználása, vagy éppen a felelősség a minket befogadó közösségért. Ami nem változott az előző kötetekhez képest: az a szeretetteljesen csipkelődő hozzáállás, amellyel hősünk szemléli e picinyke „mediterrán” közösség – és a saját családja – hely- és harmóniakeresését ebben a tagadhatatlanul felbolydult világban. A híres toszkán és provence-i élményregényekkel vetekedő történet sodrását hatásosan adagolt sok-sok humorral, gasztronómiai kalanddal és életszeretettel fűszerezi a szerző, így aztán nekünk, olvasóknak nem marad más dolgunk, mint ismételten megmerítkezni a semmi mással össze nem téveszthető „édesvízi mediterrán” magával ragadó hangulatában és életérzésében.

1918-at írunk. A háború véget ért, hadifoglyok, katonák és menekültek milliói vannak mozgásban Európa-szerte. Hitler egy német kórházban lábadozik, Sztálin Lenin személyi titkáraként készül leszámolni belső ellenfeleivel. Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia elbukott. Eszterházy gróf és Ritter nyomozó egy új, diktátorok által irányított világrend ellen vívja élet-halál harcát, miközben Budapest utcáin a spanyolnátha szedi áldozatait, ezrek életét követelve. A világ ugyan békére készül, de a Monarchia két mesterkémje egy új világháború előkészületeinek nyomára bukkan...

Mi a fontosabb: az egyéni túlélés vagy egy nemzet sorsa? 

Érdemes-e küzdenünk akkor, ha tudjuk, bukásra vagyunk ítélve? 

Képes-e győzni két hírszerző embermilliók sorsa fölött rendelkező nagyhatalmú vezetőkkel szemben? 

Tarjányi Péter és Dosek Rita a népszerű Elhallgatott évszázad trilógia harmadik kötetében ezekre a kérdésekre keresi a választ pontosan száz év távlatából.

Ken Follett sodró lendületű cselekményeken keresztül egy olyan világba vezet bennünket, amelyről azt gondoljuk, hogy ismerjük, hiszen átéltük, s most mégis másképpen látjuk.

A tatárjárás során Harcias Frigyes osztrák herceg kirabolta és három megye átadására kényszerítette a menekülő IV. Béla királyt. A mongolok kivonulását követően Béla kétszer is vereséget mért Frigyes seregeire és visszaszerezte tőle a zsarolással megkaparintott megyéket is, azonban az egyre erősödő osztrák herceg továbbra is fenyegetést jelentett az országra.

Miután Frigyes herceg egy korábbi megállapodását felrúgva az ifjú morva őrgróf, Vladislav cseh trónörökös helyett II. Frigyes német-római császárhoz akarta adni leányát, Gertrúdot, a Magyar Királyság különösen kedvezőtlen helyzetbe került. Béla király hű szerviensét, a benefalvai Leventét bízza meg azzal, hogy valódi kilétét mindvégig leplezve akadályozza meg Gertrúd és Frigyes császár házassági szerződésének aláírását, és segítse elő a hercegnő és Vladislav őrgróf találkozását.

Levente társaival útra kel az Osztrák Hercegség felé, ez alkalommal halicsi menekült nemeseknek és kóbor zsoldosoknak álcázva magukat. Szerencsére küldetésük során kihasználhatják az osztrák nemesség megosztottságát is: a hercegség egyik legnagyobb ura, Alber von Krigering báró szintén nem nézi jó szemmel, hogy Harcias Frigyes a császári frigy révén túl nagy hatalomra tehet szert, ezért a hűbéreseit mozgósítva mindent megtesz, ha nem is a magyar király megsegítéséért, de a házasság megakadályozásáért.

A sokszereplős hatalmi játszmába keveredett benefalvai hősök hamarosan szorult helyzetben találják magukat: a védenceik nem bírják a kényszerű összezártságot és a rangukon aluli szerepeket, több társukat elveszítik a Frigyes császárhoz hű lovagokkal szembeni harcokban, a csapat kettészakad, és maga Levente is fogságba esik…

Urbánszki László a tőle megszokott élvezetes, gördülékeny stílusban, kiterjedt háttérkutatások alapján örökíti meg a történelemkönyvek lapjain méltatlanul kevés helyet kapó, a Magyar Királyság sorsát mégis alapjaiban meghatározó eseményeket.

Az antikapitalista érzelmű brit egyetemi hallgató, Stephen Jackley 2007-ben, a globális pénzügyi válság hajnalán úgy dönt, itt az ideje a kezébe venni a dolgokat. Mivel a kapitalizmus mérhetetlen szegénységhez és ökológiai katasztrófához vezet, a magányos és elszigetelt Stephen egy hatalmas Szervezet létrehozását tervezi, amely változtathat a dolgokon. És mivel ez rengeteg pénzbe kerül, Stephen bankrablónak áll. Modern Robin Hoodként küzd a mindent tönkretevő gazdasági rendszer és a bankok ellen: el akarja venni a gazdagok pénzét, hogy a szegényeknek adja.
Húszéves, magányos, tapasztalatlan elkövető: aligha fogadna bárki is nagy tétben vállalkozása sikerére. Stephen azonban fél év leforgása alatt tíz rablási kísérletet hajt végre, és több ezer fontot zsákmányol úgy, hogy az angol rendőrség mindvégig sötétben tapogatózik - holott még a DNS-mintáját is megszerzik rögtön az első, balul sikerült bankrablás alkalmával.
Stephen persze végül lebukik, és arra is fény derül, hogy Asperger-szindrómás. És ezzel tovább nő a megválaszolásra váró kérdések száma. Harcolhatunk-e nemtelen eszközökkel a nemes cél érdekében? Enyhítő körülmény-e az Asperger-szindróma, vagy épp ellenkezőleg? Felelőssé tehető-e Stephen működésképtelen családja a később általa elkövetett bűncselekményekért? És vajon tud-e új életet kezdeni valaki ilyen a múlttal a háta mögött?
Ben Machell dokumentumregénye a krimi izgalmát pszichológiával és társadalomkritikus gondolatokkal övező, vérbeli 21. századi olvasmány, amely után másként tekintünk a jól ismert, mindennapi dolgokra is.