Bajor Imre, a Kicsihuszár születésétől fogva játszott, mókázott, nevettetett, szórakoztatott, ameddig csak bírta erővel: megajándékozott minket a nevetés, az öröm, a búfelejtés csodájával. Sosem lehetünk neki eléggé hálásak ezért. A Bajorimi című életrajzi kötet 2001 áprilisában jelent meg a címszereplő április 23-i születésnapjára. Az utánnyomás a boltba kerülhetett volna Bajor Imre 80-ik, vagy 90-ik születésnapja alkalmából, esetleg a kerek 100-on, de az Élet másként hozta: 2014.augusztus 6-a óta már az Égi Kávéházban szórja fanyar humorú, csípős, ám mindig találó poénjait a régi és nem annyira régi művészkollégáknak. És még csak 57 éves volt Az elmúlt tizenhárom évben sok minden jó és rossz történt vele, körülötte és a szeretteivel. A legmeghatározóbb azonban mégiscsak az lett, hogy Imi elment. Örökre. Így született újjá és egészült ki fontos történésekkel a róla szóló könyv, amely emlékkönyvként mindörökre megmarad nekünk. Ahogyan Bajor Imre is az emlékezetünkben, a szívünkben, a lelkünk jobbik felében..
Meghökkentően őszinte önéletrajz a hagymásbab és a pofonok nagymesterétől. Bár westernfilmek hőseként ismerte meg a nagyvilág, Carlo Pedersoli sokkal több ennél: forgatókönyvíró, producer, úszóbajnok, olimpikon. Miután aláírta első hollywoodi szerződését, utolsó vízilabda-mérkőzését a magyar válogatott ellen vívta.
Könyvében az immár 81 éves színész, akit 1991-ben a Time a leghíresebb olasznak nevezett, megható öniróniával mesél gyermekkoráról, a sportolóként töltött évekről, arról, hogy hogyan került bele szinte véletlenül a filmek világába, barátságáról Mario Grottival, azaz Terence Hillel, a tengerentúli élményeiről és végül visszatéréséről Rómába.
Ki ne ismerné a Nincs kettő négy nélkül, a Kincs ami nincs, a Bombajó bokszoló című filmeket vagy a legendás Piedone-sorozatot! Most eljött az idő, hogy megismerjük az embert a pofonok mögött!
Salvatore Esposito a nagysikerű tévésorozattal, a Gomorrával vált híressé Genny Savastano szerepében. Sokan és sokszor találgatják, vajon ki rejtőzik valójában a hideg, könyörtelen arc mögött?
Talán olyasvalaki, aki maga is a bűn útját járta, és ezért olyan meggyőző Gennyként?
Esposito úgy döntött, elmondja a történetét, mert úgy véli, az ő sorsa épp elég különleges ahhoz, hogy ösztönzőleg hasson, különösen a fiataloknak szolgálhat például.
Salvatore egyszerű nápolyi családban nőtt fel, hamar munkába kellett állnia. Ellentétben sok kortársával, őt nem tudta elcsábítani a Camorra a "könnyű pénz" ígéretével. Ő amolyan igazi rendes srác volt, aki hisz a tanulásban és a munkában, talán pont azért, mert láthatta, milyen sorsra juthat az, aki a bűn útjára lép.
Aztán egyszer csak egy mindet elsöprő szenvedély támad fel benne a színjátszás iránt. Ekkor éppen a McDonald'snál dolgozott, lehetetlennek tűnt, hogy a hamburgeres fiúból valaha is színész legyen.
Hogyan lett végül híres színész?
Miként lett belőle Don Gennaro, a főnökök főnöke?
Ezt a nem mindennapi utat ismerhetjük meg a könyvből, amelynek legfontosabb üzenete, hogy az ember ne keressen kifogásokat, igenis kövesse az álmait, mert azok valóra válthatóak.
A Nem akartam főnök lenni ugyanakkor tisztelgés és főhajtás Nápoly előtt. A város előtt, amely annyit mindent adott neki, ahol jó a zene, kedves emberek élnek, és amelyet nem szabad kizárólag a Camorrával azonosítani.
"Máig beleborzongok, ha visszagondolok azokra az interjúkra, melyeket Stohl Andrással a Kozma utcai börtönben készítettem. Félelemmel és szorongással teli találkozások voltak ezek. Pokoli és ijesztő - csak ezekkel a jelzőkkel lehet kifejezni azokat a folyosókról gyakran beszűrődő indulatos, kéjes hangokat, a fojtogató szagot, és egy megmagyarázhatatlan érzést, amitől egy pillanatig sem tudtam szabadulni. Mintha a gonosz vett volna körül mindenütt bennünket. A bűn, a gonosz jelenlétét éreztem, és ez félelemmel vegyes undorral töltött el, és tölt el ma is. A magyar börtönök túlfűtött, fojtogató, kegyetlen világáról, az őrök brutalitásáról, a szexuális visszaélésekről sok mindent hallani, ám az igazságot eddig többnyire jótékony homály fedte. Stohl András, a sztárok csillogó világából érkező színész-műsorvezető öt hónapot töltött a Kozma utcai börtönben, ahol saját szemével tapasztalt meg olyan dolgokat erről a világról, melyek kegyetlenül beivódtak az emlékezetébe. Stohl a maga közvetlen, barátkozós stílusával pillanatok alatt sztár lett a börtönben is, még a legkegyetlenebb gyilkosok is bizalmukba avatták, s edzés közben vagy a zuhanyzóban olyan hajmeresztő titkokat osztottak meg vele, mint azelőtt soha, senkivel. Ez a könyv nem egy sztár börtönnaplója, sokkal több annál: igaz és kíméletlenül őszinte krónika a magyar börtönökben zajló sokkoló eseményekről." (Szalai Vivien)
A Gálvölgyi János 70. születésnapja alkalmából megjelenő kötetből mindent megtudhatunk a címszereplőről, amit a hozzá közel és még közelebb állók tudnak róla.
Részlet a műből:
„A színház gyerekkori álma volt, és máig is annak beteljesülése. VII. kerületi, Csengery utcai srácként, mohó rajongással gyűjtötte az autogramokat. Híres, szép akart lenni, jó ruhákban járni, szeretettel körülvéve. Ironikusan szokta mondani, hogy ebből a szépség sikerült. És hát "A Gálvölgyi" is akart lenni, a senkivel össze nem téveszthető, karakteres színész, aki vitathatatlanul lett is.”
Ebben a kötetben Lauren Graham egy pillanatra megállítja az időt, és végignéz eddigi életén. Hangos nevetésre késztető történeteket mesél a gyerekkoráról, a karrierje beindításának időszakáról és arról, amikor évekkel később a Vásott szülők forgatásán a lakókocsijában ülve feltette magának a kérdést: „Te most… ööö… befutottál?”
Vajda Ödön közvetlenül az első világháború előtt ismerkedik meg a minden férfi szívét megremegtető Bajor Gizi színésznővel, azonnal egymásba szeretnek. Ödönt munkaszolgálatra viszik, a színésznő a fővárosban marad. Érdekes módon a férfi levelei maradtak fenn szinte maradéktalanul. A háború után összeházasodnak. A szívbemarkoló és szenvedélyes hangú levelekből egy nagy szerelem kibontakozásának és lezárásának vagyunk tanúi, de egy szerelmi háromszögnek is, amelynek a harmadik részese Hatvani Lajos báró, a Nyugat Lacija. A dokumentumokat Vajda Miklós, Vajda Ödön fia dolgozta fel, rendezte sajtó alá.
© 2022 DiBookSale Zrt. Minden jog fenntartva.
