„Az IE-s trabantosnak agyonápolt világoskék Zsigulija van! Nem új, de újszerû állapotban vette a megkímélt kocsit hosszas keresgélés és alkudozás után, s óriási szerencséjére alig három hónapja, vagyis nem sokkal a gépkocsiárak általános emelése elõtt. S még hatvanötezerért! A panelház lakóit persze – akik tizenegy év után is legtöbben csak az autók rendszámáról és márkájáról ismerik és különböztetik meg egymást – nem nagyon zavarja ez a változás. Õk évekkel ezelõtt IE-s trabantosként ismerték meg a hetedik emeleten lakó fiatalembert, így beszéltek róla, és valószínûleg még nagyon sokáig így is fogják emlegetni. Igazuk is van! Ha megkísérelnék követni az autók változásait, lehetetlenné válna közöttük mindenféle társalgás. Mintha valaki mindig új nevet venne föl! S ez bizony bábeli zavart, teljes bizonytalanságot okozna: sosem tudhatnák pontosan, hogy ki kirõl beszél. Éppen elég nehézkes személyleírásokkal megkülönböztetni azokat, akiknek még nincs kocsijuk! Mert a ház elõtti parkolóban most, 4 óra 52 perckor ötvenöt gépkocsi áll, vagyis százharminckét családnak több mint a felét névrõl vagy legalább foglalkozásáról kellene ismerni. Igaz ugyan, hogy azokról nincs is nagyon mit beszélni. Legalábbis itt, a ház elõtti parkolóban.” (részlet a könyvbõl)

Írhatnánk, hogy ez könyv a Batthyányak regénye. Azé a családé, amelyik a XVI. századtól a XIX. századig olyan sokszor alakította – vagy szerette volna alakítani – a magyar történelmet. Vagy esetleg csak névvel látta el a semmit, ahogyan azt Shakespeare megfogalmazta? Batthyány Boldizsár, a regény főszereplője szinte az egész család összes jellemvonását magán viseli. No meg a kor, a XVI. század összes búbánatának, bölcsességének és szennyének is – furcsa módon – a közelébe kerül: Franciaországban Medici Katalin környezetében látja a hugenották kiírtását, itt lesz reménytelenül szerelmes Stuart Máriába, és követi ezért nyomon a szerencsétlen királynő életének minden változását. Flamandföldön megismerkedik Brueghellel, képet vásárol tőle, vagyis ott van a történések közepében. Majd hazajön – és itt kezdődik számára a kaland, a törököktől vérző, nagy részében kihalt, Habsburg részében bosszúk és árulások, lázongások és megbicsaklások által megbékélni soha nem tudó Magyarországon.

Arany erotikájáról készítettem rádióműsort a múlt század nyolcvanas éveiben. Vas Istvánnal. Vas bámulatos memóriával hosszan idézte a példákat, s főleg a Toldi szerelméből, de folytatta és ki is egészítette az Arany által elhallgatott sorokat, amelyeket a Mester - előbb egyértelmű helyzeteket teremtve - a fantáziánkra bízott. Örzse alig félre érthető viselkedését Piroska ágyában, Eszter és Toldi fülledt erotikával előkészített találkozását, Piroska és Tar Lőrinc mézesheteit például". A vérnek is abban lehet egy kis része: Nem epe a mézeshetek ifjú méze." 
A realista kikacsint az édes romantikából!

Sokan ​ugyan azt hiszik, hogy most kezdünk Európába menni, de az igazság az, hogy ez a hosszú menetelés már egy kicsit régebben kezdődött. A Diadal ízének főhőse, Batthyány Boldizsár például már az 1500-as évek végén nemcsak eredményesen harcolt a török ellen, hanem a francia királyi udvartól kezdve Báthori Istvánig a korabeli Európa számos meghatározó politikusával, tudósával és művészével is kapcsolatban volt.
S ahogyan levelezése át- meg átszövi a tizenhatodik század végének Európáját, úgy szövi át Batthyány Boldizsár életét is a kor izgalmas történelme.
A Mohács után három részre szakadt ország küzdelme a fennmaradásért, a drinápolyi béke, a francia hugenották Szent Bertalan-éji lemészárlása, Angliai Erzsébet és a gyönyörű skót királynő, Stuart Mária – akibe mellesleg Batthyány Boldizsár is szerelmes volt – vetélkedése, Habsburg Rudolf császárrá koronázása, a lengyel királyválasztás, mind-mind színes hátterét adja sorsa alakulásának.
A szigetvári hős, Zrínyi Miklós lányának férjeként a csatatéren bátorság és ravaszság, a politikában türelem és kompromisszumkészség jellemezte. S mégsem valamiféle emberfeletti hős képe rajzolódik ki a regényből, hanem a tavalyi karácsonyi könyvvásáron már nagy sikert aratott A Pelikán vére folytatásaként a reményteljes ifjúból sikeres magyar főúrrá való Batthyány Boldizsáré, „korunk hőséé”.

Sokan ​ugyan azt hiszik, hogy most kezdünk Európába menni, de az igazság az, hogy ez a hosszú menetelés már egy kicsit régebben kezdődött. A Diadal ízének főhőse, Batthyány Boldizsár például már az 1500-as évek végén nemcsak eredményesen harcolt a török ellen, hanem a francia királyi udvartól kezdve Báthori Istvánig a korabeli Európa számos meghatározó politikusával, tudósával és művészével is kapcsolatban volt.
S ahogyan levelezése át- meg átszövi a tizenhatodik század végének Európáját, úgy szövi át Batthyány Boldizsár életét is a kor izgalmas történelme.
A Mohács után három részre szakadt ország küzdelme a fennmaradásért, a drinápolyi béke, a francia hugenották Szent Bertalan-éji lemészárlása, Angliai Erzsébet és a gyönyörű skót királynő, Stuart Mária – akibe mellesleg Batthyány Boldizsár is szerelmes volt – vetélkedése, Habsburg Rudolf császárrá koronázása, a lengyel királyválasztás, mind-mind színes hátterét adja sorsa alakulásának.
A szigetvári hős, Zrínyi Miklós lányának férjeként a csatatéren bátorság és ravaszság, a politikában türelem és kompromisszumkészség jellemezte. S mégsem valamiféle emberfeletti hős képe rajzolódik ki a regényből, hanem a tavalyi karácsonyi könyvvásáron már nagy sikert aratott A Pelikán vére folytatásaként a reményteljes ifjúból sikeres magyar főúrrá való Batthyány Boldizsáré, „korunk hőséé”.

Írhatnánk, hogy ez könyv a Batthyányak regénye. Azé a családé, amelyik a XVI. századtól a XIX. századig olyan sokszor alakította – vagy szerette volna alakítani – a magyar történelmet. Vagy esetleg csak névvel látta el a semmit, ahogyan azt Shakespeare megfogalmazta? Batthyány Boldizsár, a regény főszereplője szinte az egész család összes jellemvonását magán viseli. No meg a kor, a XVI. század összes búbánatának, bölcsességének és szennyének is – furcsa módon – a közelébe kerül: Franciaországban Medici Katalin környezetében látja a hugenották kiírtását, itt lesz reménytelenül szerelmes Stuart Máriába, és követi ezért nyomon a szerencsétlen királynő életének minden változását. Flamandföldön megismerkedik Brueghellel, képet vásárol tőle, vagyis ott van a történések közepében. Majd hazajön – és itt kezdődik számára a kaland, a törököktől vérző, nagy részében kihalt, Habsburg részében bosszúk és árulások, lázongások és megbicsaklások által megbékélni soha nem tudó Magyarországon.

Ezerhatszázhetvenhat. Nem sokkal fia, a későbbi II. Rákóczi Ferenc megszületése után I. Rákóczi Ferenc megbetegszik és meghal. Nem lehet tudni, bizonyítani pedig végképp nem, hogy mérgezés történt, az azonban bizonyos, hogy a bécsi udvarnak érdekében állt a legerősebb és leggazdagabb magyar főnemesi család meggyengítése, ugyanis ha a családfő fiúörökös nélkül hal meg, leánya csak birtokai negyedét örökölheti, a többi a császári kincstárra száll.

Az újszülött Ferenc és nővére, Julianna két főúri származású, vasakaratú és igen tehetséges asszony gondoskodása közepette nő fel. Báthory Zsófia és Zrínyi Ilona kapcsolata azonban nem mentes konfliktusoktól, különösen azokban az időszakokban, amelyekben az idősebb fejedelemasszony hagyja, hogy az unokái és özvegy menye iránt érzett szeretetét elnyomja két állandó kísérője, jezsuita gyóntatója és apáca nővére pusmogása.

Csikász Lajos II. Rákóczi Ferenc élettörténetét megörökítő történelmi regénysorozatának második kötete, A két fejedelemasszony nem pusztán lebilincselően érdekes családtörténet, hanem rendkívül pontos és részletes korrajz a magyar történelem azon évtizedeiről, amelyekben nem csak a török külső fenyegetése gyengítette Magyarországot, hanem a bécsi udvar és a vele szövetséges királypárti nemesség, valamint a bujdosó lázadók között dúló, sokszor még kegyetlenebb belharc is.

Lélegzetelállítóan szép történet arról, miért vágyunk feledni, és miért kell mégis emlékezni. Nagyregényt tart a kezében az Olvasó, a szó legnemesebb értelmében. Kazuo Ishiguro, a japán származású brit regényíró Az eltemetett óriás-sal szimbolikus történetet ajándékozott a világirodalomnak, ami, mint minden nagy elődje, az élet és halál mérlegén megmért emberi sorskalandról mesél, helytállásról vagy elbukásról a hűség és árulás, háború és béke, szerelem és barátság próbáiban. Az idő és a helyszín az Arthur király halála utáni Britannia: a britonok és szászok közt még fennálló törékeny „arthuri béke” utolsó pillanatai. Axl és Beatrice, az idős házaspár nagy utazásra indul halványan derengő emlékei nyomában – hogy végül sorsuk beteljesedhessék. Vándorútjukon sorra összetalálkoznak a többi kulcsfigurával: a kizökkent időt helyreütni született szász harcossal, Wistannal és tanítványával, Edwinnel, majd az "arthuri béke" sötét titkát őrző Gawain lovaggal. Ők együtt, ki-ki a maga okaival és céljaival, alakítják ki a cselekményt, melynek végkifejletében végre tisztán láthatóvá lesz múlt és jövő. A tájak és helyszínek a csodás japán animációs filmek festményszerű háttereire emlékeztetnek, a történet lassú kibontása és végig fenntartott izgalma a számítógépes kalandjátékok világát idézi. Ishiguro mesterfokon fűzi össze a legnemesebb lírai egyszerűséggel elbeszélt történet szálait.Itt semmi nincs véletlen helyen vagy időben, ám ebben a kristálytiszta szerkezetben mégis minden mindvégig, a regény legutolsó mondatáig megőrzi a maga titkos jelentőségét.

A ​szerző legújabb regénye a honfoglalás utáni fél évszázad történetét dolgozza fel, amelyet a történelemkönyvek általában a „kalandozások korának” szoktak meghatá­rozni. Azonban ahogyan az Árpád fiaiból is kiderül, ez az elnevezés meglehetősen leegyszerűsítő.

A honfoglalást követően egy erős pusztai törzsszövetségre várt az új otthon teljes meghódítása és megőrzése a szinte minden irányból várható fenyegetésekkel szemben. Nyugaton a különböző német királyságok, a formálódó Német-római Birodalom csírái, keleten a besenyők, délen és délkeleten a bolgárok és a Keletrómai Birodalom válhatott évről évre, évtizedről évtizedre szövetségessé vagy ­ellenséggé.

Árpád halála egyben a magyar törzsszövetség új rendjének, a vezéri hatalom vérségi alapon történő öröklésének első próbatétele is volt. A honfoglaló vezér fiai azonban kellő erővel, elszántsággal és te­hetséggel léptek apjuk örökébe – és talán ennek köszönhető, hogy a magyar nép fennmaradt.

Cs. Szabó Sándor regénye a korabeli forrásokat aprólékosan feldolgozva, rendkívül olvasmányos formában állít emléket államalapítónk, Géza fejedelem és az I. István korát megelőző sorsdöntő fél évszázadnak.

Valamikor a Kr. u. 800-as évek második felében, a Kárpátok délkeleti vonulatai között egy csendes kis pásztorfalu lakói egy sebesült, hatalmas termetű, lángvörös hajú harcosra találnak. Meggyógyítják, befogadják, s mikor a harcos, szokásaikkal ellentétben nem elfut az időnként rájuk törő haramiák elől, harcba is szállnak mellette.

Egy alkalommal azonban nem haramiák érkeznek, s a jámbor pásztorok hamar megfutnak a mokány kis lovakról ördögi pontossággal nyilazó, egyszerű öltözetű katonák elől. A vörös hajú harcos elesik a csatában, siheder fiát magával viszik a lovasok.

A fiú, akinek elrablói a Veres Keménd nevet adják, új otthonra lel a székelyek között. Barátokat és ellenségeket szerez, kiverekszi magának az elismerést, ám amikor ifjú csikósként Bolgárországba indul, hogy az utazók elbeszéléseiből megismert arab lovat szerezzen magának, még nem is sejti, milyen veszedelmet szabadít népére.

S ha ez nem lenne elég, a székelyek vezetői egy nap kihirdetik, hogy szövetségre léptek távolról érkező rokonaikkal, a hunok végleges hazát kereső leszármazottaival, az Álmos és Árpád vezette törzsszövetséggel, és tizenötezer harcossal vonulnak küzdelmük megsegítésére…

Cseke Lajos egyedülálló hangulatú és hangvételű történelmi regénye rendkívül élvezetesen és lebilincselően mutatja be a honfoglalás kori székelység és a környező népek szokásait, mindennapjait és élet-halál harcait.