A történet a sikeres mentőorvos és páciense között fűződő szerelem örökérvényű pillanatait kutatja. Karla és Péter akadályokkal terhelt sorsát, élményeik szépségét az emberi érzelmek és a hit törékenysége teszi ingataggá. Karla támasza nehéz, öngyilkossági kísérletekkel terhelt útján Gáspár atya, aki kórboncnokból lett pappá. A templomszolga egyszerre költő és egyszerre bölcs. Benne bízva a lány még azt is elhiszi, hogy a földet az ég tartja a helyén. Karla alapítványi munkáját erdélyi túrák és az árvaházi gyerekek érzelemgazdag történetei színesítik. A regény végső bizonyossága, hogy bár “minden dolog elmúlik a maga idejében”, a pillanatot mégis magába olvasztja az idő.