...Hirtelen eszébe jutott egy nemrég hallott mondat, és megtorpant. Aztán visszafelé indult, és kopogtatás nélkül benyitott Kakassy szobájába. - Mi az?... Maga még mindig itt van?... Maga... - kezdte volna ismét az ezredes, de Talpas leintette: - Most nem énrólam van szó, kérem! Mit is mondott, méltóságos uram, kitől jött jelentés a holnapi támadásról? - Nem említettem a nevét... De.... - Akkor jól hallottam... Szabadna kérnem most a nevet? - A fedőneve pillanatnyilag Kertész Jenő... De... - Ezredes úr! Most, azonnal kérek egy repülőgépet! Kakassy megszokta, hogy az ügynökei néha a legfurcsább kéréssel állnak eléje, ezért szó nélkül fogta a telefont, és rövidesen közölte Talpassal, hogy a gép megvan, akár máris útra kelhet vele. - Hová is megy, fiam? - kérdezte az idős hadfi, meghatottan ennyi ügybuzgalom láttán, és kezét nyújtotta a harcba indulónak. Talpas azonban nem ért rá megszorítani a kezét, csak úgy futtában kiáltotta vissza: - A menyasszonyomhoz!... * Ezerkilencszáznegyvennégyben a német csapatok megszállták Magyarországot, és rövidesen elterjedt a hír egy Titkos Bázisról, ahol a háború kimenetelét eldöntő "valamivel" kísérleteznek. A szövetséges erők ügynökei lázas sietséggel igyekeznek megtalálni a Bázist, de nem ülnek ölbe tett kézzel a magyar kémelhárítók sem...

Edith tudta, hogy meg kell halnia, és csak azt kívánta, minél előbb végezzen vele a vad, mert úgy érezte, képtelen elviselni az idegfeszültséget… A fogak azonban nem nyomódtak túlságosan mélyre a húsába, s amikor az állat észrevette, hogy nem tanúsít ellenállást, elengedte a nyakát, és rámeresztette izzó szemeit, mintha a kínjaiban akart volna gyönyörködni… Az orra és a szája környéke fekete volt, a feje homokszínű, fekete foltokkal; a fülei inkább hosszúkásak, mint kerekek, bár a végük le volt gömbölyítve.

– ​Rendben! – mondta az őrmester, és bal kezével előrántva sípját, teli tüdővel belefújt. Jobbjával ugyanekkor a pisztolyát kapta elő, és a meglepett csapatra szegezte. – A wandorobók álljanak ide mellém, a többiek pedig oda, a falhoz! Gyorsan! Chapchap!… Aki nem engedelmeskedik, golyót kap!… Halljátok? Az aszkárik már körülvették az épületet; fölösleges minden ellenállás!
A vadorzókat teljesen megzavarta az újabb fejlemény, s ha nem jön segítségükre egy wiszkysüveg, akkor talán minden úgy alakul, ahogy Yulu és Bob képzelte.
A veszedelmes palack a nézők felől érkezett, és akkora erővel csapódott az őrmester kezének, hogy a fegyver kirepült belőle… Úgy látszik, az egyik vendég nagyon ellenezte a rendőri erőszakot, és nemtetszésének ily módon kívánt hangot adni; igyekezve megőrizni az inkognitóját is.
– Kapjuk el a Mzeet! – üvöltött a magas pócser, a fegyvertelenné vált „öregre” mutatva. – Öljük meg a wandoróbokat is, mert az ő emberei!
Senki sem kérdezte, miből jött rá erre. Három pócser a fegyvertelen Yulura rohant, a ruhájuk alól előrántott bozótvágó késsel, ketten pedig Bindura és Pelimbura vetették magukat.
Az Orrszarvú-asszony néven ismert bandavezér áldozatai között nemcsak orrszarvúk és elefántok vannak, hanem emberek is. Connor hadnagy és Yulu őrmester, a nairobi rendőrség nyomozó-párosa, minden eszközt bevet a kegyetlen Bibi Kifaru elfogása érdekében.

Az ​USA bírói és közigazgatási rendszere tipikusan angolszász jellegű, és innen származtak át az egykori észak-amerikai angol gyarmatokba. Kisregényünkben „békebíróval” és „seriffel” találkozunk.
A békebíró választott vagy kinevezett tisztviselő a bírói szervezet legalacsonyabb fokán. Kisebb polgári és büntetőügyekben mondhat ki ítéletet, elmaradottabb mezőgazdasági vidékeken rendőri és közigazgatási teendőket, is bégezhet. Némelyik államban az anyakönyvvezetői funkciót is ellátja.
A seriff az angol igazságszolgáltatásban ősrégi intézmény: a megyék és a grófságok fő végrehajtó közigazgatási tisztviselője. Az első seriffeket régen a király nevezte ki, hogy a megyei közigazgatást irányítsák. Az Egyesült Államokban a városokban és vidéken egyaránt a seriff ügyelt a törvények betartására, végrehajtotta a bírói ítéleteket, rendelkezéseket és általában ügyelt a közrendre. Vidéken, különösképpen a nyugat felé előrenyomuló pionírok által épített új településeken, ahol nem volt békebíró, korlátozott bírói teendőket is végezhetett. A falvak lakói a közbizalmat élvező bátor és becsületes férfiak közül választották meg. A banditák és a marhatolvajok esküdt ellenségei voltak, de szép számmal akadtak közöttük olyanok is, akik aljas érdekből összejátszottak velük.

– Nicsak, Dan! – üdvözölt kitörõ örömmel egy százhúsz kilós, mészáros küllemû banditát, aki a szomszédos asztalnál ült. – Te semmit sem változtál Wyoming óta!... Azt hittem, levágatod a szakálladat, hogy ne ismerjenek rád! – Én viszont nem emlékezem rád! – jött közelebb lassan, a Gyilkos Dan, akinek nyolc ember halála terhelte a lelkét. – Ha agyonütnek se jut az eszembe, hol találkoztam veled! Hogy hívnak? – Öregszel, old fellow! – vigyorgott Ross a Gyilkos szemébe, és azon csodálkozott volna, ha az emlékszik rá, a körözõlevelét ugyanis nemrég látta csak a seriffnél, és innen származott az egyoldalú ismeretség. – Most még nem árulom el a nevem, mert hátha magadtól is rájössz, és akkor majd örülni fogsz neki!... Ha jól hallottam az elõbb azt a sikolyt, Fred mulat az új lánnyal, mi? Cinkos mosollyal kacsintott Gyilkos Danra, mire annak fülig szaladt a szája, és kivillantak fekete fogai. – Eltaláltad, fickó! – vigyorogta. – Kezdesz tetszeni nekem, bár még mindig nem bírok rájönni, hol... – Hamarosan rájössz! – ígérte Digger, majd’ szétpattanva a türelmetlenségtõl, mert határozottan érezte, hogy a lány igen nagy bajban van, és minden perc számít. – Hol találom Fredet? – A húszas szobában, fenn az emeleten... Igazságot szolgáltat, mert az új lány miatt sebesült meg a szerelme, Lola!... De nem szereti, ha ilyenkor zavarják... * A MARHAKIRÁLY c. regény hõse – Ross Rowan szövetségi marshall – ezúttal a „vadnyugati kiskirály” és mindenre elszánt bandája ellen veszi fel a harcot.

Jonathan Holt angol szakon végzett Oxfordban, jelenleg Londonban egy reklámügynökség kreatív igazgatója. Itáliát többször is bejárva az olasz tájak, az olasz nyelv és konyha rajongója lett. A Meggyalázva egy thriller-trilógia, a Carnivia első kötete. Aldo Piola, nyomozó-ezredes és ifjú beosztottja, Katerina Pavo egy gyilkosság-sorozat nyomában Velence egész bűn-labirintusát kénytelen bejárni – valóságosan és egy különleges netes portál, a Carnivia.com virtuális világában –, ugyanakkor időben messzebbre, a délszláv háborúkig kell kutatniuk magyarázatért.

"Döbbenetes első regény... Túlságosan hihető és szívszorító." (Los Angeles Times) Egy anya olyat kért, amit lehetetlen megtenni. Egy apa olyat tett, amit nem lehet megbocsátani. Lulu és Merry gyerekkora sosem volt felhőtlen, de a legnehezebb időszakok, a legbántóbb szavak, a leghangosabb veszekedések is eltörpülnek egyetlen nap emlékének árnyékában. Épp Lulu tizedik születésnapja előtt a lányoknak olyan traumát kell átélniük, amit legfeljebb csak túlélni lehet, megérteni és feldolgozni sohasem. Azon a végzetes napon apa megölte anyát. A tragédia után Lulu és Merry gyermekotthonba, majd nevelőszülőkhöz kerül. De pontosan tudják, a történtek után senkiben sem bízhatnak, és csak egymásra számíthatnak. Harminc éven át próbálnak értelmet adni a gyermekkorban átélt szörnyűségnek, miközben börtönben ülő apjuk nyomasztó kísértete lengi be a hétköznapokat. Lulu azzal áltatja magát, hogy apja halott, Merry viszont úgy érzi, bármit is tett, közeli kapcsolatban kell maradnia vele. Meyers gyönyörűen megírt, letehetetlen első regénye a család erejébe vetett hit, valamint a szeretteinkhez kapcsoló és tőlük elszakító kötelékek testamentuma. Randy Susan Meyers Bostonban él a férjével, és két felnőtt lány anyja. Írószemináriumokat tart a Grub Street Writer's Centerben.

Texas, 1931. A nagy gazdasági világválság a csúcspontra hág, Bonnie pedig mérföldekre van Clyde-tól. A férfi rács mögött, a nő pedig vár rá. Közös életükről szőtt álmaik napról napra halványulnak. Clyde megviselten és távolságtartóan tér vissza a börtönből, képtelenül arra, hogy megtartsa munkáját, ráadásul a zsaruk is üldözik. Bonnie tudja, hogy a törvény keze hamarosan lesújt rá, de számára csak egy út létezik. Ha a világ nem engedi, hogy beteljesüljön amerikai álmuk, maguknak kell megküzdeniük érte. Bármi áron… Jenni L. Walsh letehetetlenül izgalmas regényében újra életre kel minden idők egyik legismertebb és leghírhedtebb párosa, Bonnie Parker és Clyde Barrow története.

„Egy jó tangótáncos az ördögöt is elvezeti” – mondogatta mindig a világszerte ismert, argentin származású Juan Duarte, de Edward Williams akkor még nem sejtette, hogy miféle ördögöket kell majd megvezetnie. Seattle városában a távol-keleti háromszög hatalma lassan megszilárdul, de egy új ellenfél lép színre Valentyin Uljanov személyében. Miután pedig a tangó első taktusai felcsendülnek, őrült tánc veszi kezdetét, amely mindent és mindenkit magával sodor, beleértve Tagava Simót és az FBI jól képzett ügynökeit. Sőt, egy félfülű, fekete macska is jócskán kiveszi a részét a vad partiból.

Kívülrõl nézve James Sinclair szállodalánc tulajdonos családjának életét siker, luxus és fényûzés kíséri. Az ötcsillagos színfalak mögött azonban családi viszályok, irigység, rejtélyes halálesetek és titkos viszonyok bújnak meg. James iker fiai Ron és Dean mindenben különböznek. Dean, a világtól elvonult mûvész, Ron pedig apja nyomdokaiban járva a Sinclair Star szállodalánc alelnöke. Apjuk, a kíméletlen üzletember, vaskézzel akarja irányítani gyermekei életét. Ron, feleségét és kisfiát egy repülõgép szerencsétlenségben veszti el, ikertestvérét tisztázatlan körülmények között meggyilkolják. A szálak Ronhoz vezetnek, de valóban képes lenne megölni saját fivérét? A férfi önpusztító életbe menekül. Viszonya lesz egy tinédzserkorú szobalánnyal. Egyéjszakás kalandjuk közös sorssá alakul, amit mintha valaki a háttérbõl irányítana... Halál, sex, erõszak és titkok jellemzik Kate Van Dyke, a Csontgolyó (Alexandra, 2006) és A latin démon (Ad Librum, 2009) szerzõjének páratlanul izgalmas, kétkötetes krimijét.