„Syranda és a varázs egy fa, melynek ugyanaz a gyökere, sok-sok ággal, szebbnél szebb különböző formájú termésekkel.”
Syranda egy békés ország, mely emberi szemek elől mágiával elrejtve létezik évezredek óta. Lakói között egyszerű emberektől kezdve tündékig, koboldokig és képességgel rendelkező élőlényekig mindent megtalálunk. Az elmúlt tíz évben azonban valami szörnyű változás vette kezdetét, az addig békésen, demokráciában élő nemzet lassan, szinte észrevétlen átcsúszott diktatúrába. A propaganda gépezet fő irányítója Angelus, a védelmi miniszter. A kedves, együttműködésen alapuló nemzet agyának átmosásának legfőbb eszközéül a gyűlölet spórájának szétszórását választotta, kialakította a közös ellenség képet. Mindenféle alattomos eszközökkel elkezdték kirekeszteni azokat, kik képességgel rendelkeztek, majd később, durvítva a játszmát, üldözni kezdte őket, végső célként az “ellenség” teljes likvidálását jelölve meg.
Angelusnak azonban van egy féltett titka, saját lánya, Vitu is képességgel született. Az apa mindent megtett, hogy ez a tény ki ne derüljön az országa számára. Vitu, mikor kamasz lett szép lassan ráébredt, hogy apja nem az, akinek eddig hitte, és ő is menekülni kényszerült. Menekülés közben sok mindent megtanult magáról, képességéről és a körülötte levő világról.
„Sokan azt hiszik, hogy a diktatúra hirtelen, látványosan, nagy csinnadrattával, kürtszóval érkezik, és azt majd mindenki jól észreveszi, azt az egy szent pillanatot, mikor harsognak a trombiták, pereg a dob, és hangosbemondó üvölti, hogy figyelem, figyelem, megjött a diktatúra, itt van a diktatúra, mindenki zárkózzon be a házába, mert megjött az elnyomás, mostantól az van, amit én, a nagy kalapos, piros orrú diktátor diktálok.”
„Mi leszünk az erő! A préda bennünk ma éjjel meghal és hajnalban a Nappal együtt felébred a predátor!”