Duna Könyvklub Életrajz, önéletrajz 60 pont
Önéletrajzi írások, naplójegyzetek, feljegyzések, vallomás nagyszülőkről, szülőkről, gyerekkorról, és mindarról, amiből a Havas, mint életmű megszületett, és persze a betegségről és a műtétről. Történetek Havas Henrik szókimondó, olykor megbotránkoztató, de mindig őszinte modorában.
Mielőtt a történetek olvasásába kezdett volna, az olvasó azt gondolja, hogy ezt a pasast én ismerem. Kérdés, hogy, amikor a könyv végére ér, még mindig ugyan azt az embert ismeri-e ugyan az az olvasó?
„Bevallom, azért írtam meg ezt a könyvet, mert meg akartam fejteni Andy Vajna titkát. Azért beszélgettem Arnold Schwarzeneggerrel, Sylvester Stallone-nal, Antonio Banderasszal, Michael Douglasszel, Oliver Stone-nal, Joe Eszterhassal, Andy volt üzlettársával, Mario Kassarral, híres producerekkel, PR-osokkal és Andy magánéletének legfontosabb szereplőivel, hogy összeálljon ez a mozaik.
Harmincnégy évig voltunk barátok, és a halála után jöttem rá, mennyire nem ismertem.
Pedig ott voltam élete legfontosabb, legkritikusabb, legtragikusabb állomásainál, amikor az ember védtelen. De az ő arca ritkán rezdült. A sikereire lekezelően, a kudarcaira erővel válaszolt. Mind a kettőt lenyelte, mint akinek egyik sem számít. Nevetni ritkán, sírni csak egyszer láttam. Hiába kutatok az emlékeimben, soha nem örült felhőtlenül semminek. És soha nem bízott meg igazán senkiben.
A gyanakvása saját magát sem kímélte. Ezért kérdezgettem egyre gyakrabban, hogy mikor kezdi végre szeretni magát. Mert megérdemelte volna: rengeteg embernek segített.
Büszke volt rá, hogy ismerik, és szerette volna, ha szeretik. Mégsem engedett senkit olyan közel, hogy fájjon, ha elveszítené.
Okos ember volt, de nem bölcs ember. Ha bölcs lett volna, az élete nem úgy alakul, és nem úgy ér véget, mint egy görög sorstragédia.”
"Ez a könyv egy új fejezet hosszú és változatos életemben. Első ízben fogalmaztam meg Mihancsik Zsófia kérdéseire gondolataimat, emlékeimet és benyomásaimat nem angolul vagy németül, hanem anyanyelvemen. Először fordul elő, hogy egy könyvemet elsőként magyarul adják ki, és utána fordítják le idegen nyelvre. Eddig mindig fordítva történt.
A cím – Három élet – tükrözi életem három különböző szakaszának érdekes, és az olvasóknak talán eddig ismeretlen részleteit is. Így a gyávaság és a félelem éveit 1957- ig Budapesten; négy évtized külföldi sikereit és új tapasztalatait, hibáit és tévedéseit; s végül új házasság nyomán az ingázást Bécs és Budapest között.
Nem tudtam és nem akartam hazugságban élni, ezért hagytam el több mint ötvenöt éve a hazámat. És ezért utasítottam vissza egész életemben a rágalmakat és lepleztem le, ahol és ahogy csak tudtam, forrásaikat. A gonoszság és a butaság elleni harc mindig része volt általános publicisztikai tevékenységemnek, mely írásban, szóban és képben a nemzetközi közvélemény tájékoztatását szolgálta. Arthur Koestlertől Sebastian Haffnerig, Manès Sperbertől Fejtő Ferencig írtak emigráns szerzők hasonló tapasztalatokról. Műveik és memoárjaik maradtak számomra az iránytűk harmadik életemben is." – Paul Lendvai
„A provokátor” önéletírás. Moore huszonnégy tiszteletlen, humoros és különös történetet gyűjtött egybe saját ifjúságáról. Az egyik pillanatban tizenegy éves kisfiú, aki eltéved a Szenátusban, és találkozik Bobby Kennedyvel, a következőben pedig a bitburgi temetőben néz szembe az elképedt és zavarodott Ronald Reagannel. Majd egy nap nassolnivalóért indul, közben főszereplője lesz a botránynak, amely hozzájárult ahhoz, hogy egész Amerikában felszámolják a magánklubokban dívó faji diszkriminációt. Tizennyolc évesen ő a megye legfiatalabb választott tisztviselője, 2003-ban pedig az Oscar-gála színpadán az amerikai elnököt bíráló mondataival döbbenti meg a világot. Michael Moore élete izgalmas, botrányos és humoros, akárcsak filmjei.
Menekülésem SzaúdArábiából a szabadságba
„Remegni fogsz a dühtől, aztán együttérzően szorítasz Rahafnak.”
Sophie McNeill, Human Rights Watch
Memoár bátorságról és áldozathozatalról, egy fiatal nő tollából, aki elmenekült bántalmazó családjától és SzaúdArábia elnyomó közegéből és akinek menekülését lélegzetvisszafojtva figyelte az egész világ.
2019 elején, több mint egy éven át tartó gondos tervezés után Rahaf Mohammed végre elmenekült SzaúdArábiából, bántalmazó családjától de csak Bangkokig jutott, ahol elvették az útlevelét. Ha kényszerűségből hazatér, biztos volt benne, hogy meggyilkolják, ahogy ez a többi lázadó nővel is történni szokott Rahaf hazájában. Üldözői a szállodai szoba ajtaján dörömböltek, amikor regisztrált a Twitterre. A tizenéves lány a világtól kért segítséget, és a világ válaszolt: egy nap alatt negyvenötezer követője lett, és a követői elintézték, hogy Nyugaton kapjon menedékjogot.
Rahaf Mohammed most elmondja történetét, amelyből kiderül, hogyan nevelkednek a fiatal nők ebben a zárt királyságban, miközben férfi gondviselőjük markukban tartják őket. Rahaf hihetetlen jómódban élt, de alá kellett vetnie magát a férfi családtagok köztük a nagyhatalmú politikus édesapa akaratának. Gyermekkorában mindennapos volt a bántalmazás, félrevezetés, elnyomás.
A lázadó bemutatja kezdeti tapogatózását a szaúdi menekültek online hálózatában, akik titkos kódokkal kommunikálnak, és egymás segítik abban, hogyan jussanak ki hazájukból, majd rátér arra, hogy Rahafnak hogyan sikerült egymagában Kanadában menekülnie. A kezünkben tartott kötet egy nő harcának krónikája, aki nem nyugodott, amíg ki nem vívta vágyott szabadságát.
Nehéz azt mondani egy könyvre, hogy „jó” vagy „rossz”, amikor ennyi borzalom van benne, és azt is tudod, hogy ez mind valóság. Ezek a kategóriák zavarba ejtővé válnak, szinte teljesen értelmüket vesztik ilyenkor. Talán inkább arról érdemes beszélni, hogy egyrészt a szöveg elbírjae a felkavaró tartalmakat, másrészt tisztelettel bánike velük. A lázadó esetében mindkét kérdésre igen a válaszom. Milanovich Domi, WMN
Úgy tudja bemutatni SzaúdArábiát és a nők ottani életét, hogy abban benne van egy éppen csak felnőtt nő minden frissessége, lendülete, igazságérzete, valódi felháborodása. A lázadót nemcsak a konkrét, anekdotikus történetek, Rahaf Mohammed saját traumái teszik nagyon személyessé és valódivá, hanem ez a mögöttes erő is. Telex
„Csupán egy autóút választott el a szabadságtól. Több mint egy éve vártam a megfelelő pillanatot, hogy megszökhessem. Tizennyolc éves voltam, és rettegtem, hogy hiba csúszik a gondosan kidolgozott tervembe. De nem bírtam tovább az állandó félelmet, a kegyetlen szabályokat és az ősi szokásokat, amelyek SzaúdArábiában megnyomorítják, sőt néha ki is oltják a hozzám hasonló lányok életét. Repesett a szívem, amikor elképzeltem, hogy máshol élek.
A telefonom nálam volt, az útlevelemet viszont a legidősebb bátyám őrizte. Minden azon múlt, meg tudome szerezni és addig rejtegetni, amíg el nem érkezik a menekülés ideje. Nyugalmat erőltettem magamra, játszottam az engedelmes lányt, aki összepakol az utazásra, pedig hullámokban tört rám a szorongás, miközben a hálószobámból figyeltem a családtagjaim készülődését, aztán pedig összegyűltünk ebédelni, mielőtt útnak indulunk Kuvaitba.
Családi üdülés keretében egyhetes rokonlátogatásra készültünk Kuvaitvárosba, amely tíz órányi autóútra esett Háiltól, ahol laktunk. Itt volt a lehetőség, hogy végrehajtsam a tervemet.”
© 2022 DiBookSale Zrt. Minden jog fenntartva.
