„Marzia a Via Palermo 27 második emeletén lakik, Róma szívében. Harminchatéves, nagy szemekkel, hatalmas szívvel, amit szívesen dedikált volna egy férfinak, egy tengerparti háznak, pár gyereknek. De a gyerekek nem jöttek, a tengerparti házat nem találta meg, és a férfiak sem maradtak elég sokáig. Volt aki még annyi nyomot sem hagyott, hogy emlékezne rá. Eddigi élete férfijai közül csupán csak egyetlen egy van, akinek különleges hely jutott a szívében, aki egy éve a gondolatai középpontjában ül, becsekkolt az életébe, égi magasságokba emelte, majd landolt és tovagurult égető fájdalmat hagyva maga után. Amikor visszagondol a férfira, arcán mosoly fut át, élvezve az emlék jó részét, de aztán ahogy folytatja fojtogató intenzitású szerelmének történetét, mosolya olyan keserűvé válik, mint a kiömlött tinta.”
Marianna, Joe, Winnie, James, Irfan, Zoltán, Luisa, Tamás, Diego és a többiek történetének a központjában is a szerelem áll, akár csak Marziának. Valamennyien törékenyek és erősek, engedelmesek és kegyetlenek, nyugtalanok és filigránok, szinte mindig szívből szeretik és gyűlölik magukat, mert a szerelmet tartják döntőnek. A kötetben hétköznapi és kivételes történetek fonódnak össze, amelyek megérintenek, megkérdőjeleznek, megindítanak, mosolygunk, könnyezünk, hiszen nem mindegyik végződik happy enddel.
Akár a mindennapi életben.