A híres vígjáték sokágú cselekményének, főhőse a IV. Henrikben megismert Sir John Falstaff. A hercegi, illetve királyi kegyből kikopott hordóhasú „kedves csirkefogó” elképesztő tervet agyal ki: elhatározza két tisztes, már nem éppen menyecske korú windsori polgárasszony, Fordné és Pagené egyidejű elcsábítását, hogy rajtuk keresztül csapolja meg alaposan férjeik pénzesládáit, saját, állandóan égető anyagi gondjait enyhítendő. Az ötlet szépséghibája – a lovag cseppet sem vonzó küllemén túl – csak az, hogy hamarosan mind a négy érintett tudomást szerez róla, bár más-más módon reagál. Míg a nők méltó bosszút forralnak, és látszatra belemennek a játékba, addig a féltékenységre egyébként is hajlamos Ford egy pillanatig sem kételkedik neje hajlandóságában, és máris a leleplezés érdekében kezd el alakoskodni. Így válik ő is az agyafúrt asszonyok furfangjának „terven felüli” áldozatává, amikor a pohos széptevő felsüléseivel egyben rendre kisiklik tettenérésre éhes üldözője karmai közül, aki ezáltal maga is újra és újra nevetségessé válik. A sziporkázó ötletességgel (bonyolított események a drámafejedelemnek három jellemtípus klasszikus megörökítésére nyújtottak lehetőséget, amelyek közül a visszatetsző vonások sajátos módon kizárólag a férfiaknak jutottak. Az önkritika már-már beteges hiányában szenved Falsftaff, aki tivornyában hatalmasra dagadt termetére, élemedett korára való tekintet nélkül úgy képzeli, férfiúi erényeivel még (páros) diadalt és pénzt arathat. Ugyancsak elvakult, csak éppen másokkal szemben, a bizalomból, emberismeretből elégtelenre vizsgázó, hisztérikusan féltékeny Ford. Az ő gyarlóságaikkal áll szemben az asszonyok kiegyensúlyozott kedélye, derűs bölcsessége, amelynek segítségével alaposan lóvá teszik a teremtés szűk látókörű, jobb sorsra nem érdemes „koronáit”. Bár a komikus helyzetek sokasága, a comimiedda dell'arte elemeinek hangsúlyos szerepe folytán a darab elsősorban színpadon nézve élvezhető maradéktalanul, a szellemes szójátékoknak, a búvópatakként fel-felbukkanó lírai soroknak köszönhetően olvasmányként is pompás élményt kínál.
19 pont
Antonius és Kleopátra birodalmakon átívelő szerelme, egy hatalmas szenvedély története, amely minden létező szabályt felrúg, és éppen ezért minden későbbi szenvedély hatalmas mintája lett. Keleti mese, ami éppen azért hihető, mert hihetetlen. A színpadon minden varázslat megtörténik, játszi könnyedséggel múlik el egy évtized, járunk be több millió négyzetkilométert Alexandriától Rómáig, Görögországba és vissza, tengeri és szárazföldi csatákat látunk, vért és könnyeket, csókot és árulást.
A könyvben olvasható tizennyolc elbeszélés a negyedik és egyben az utolsó olyan kötet, melyet F. Scott Fitzgerald még életében állított össze. A komoly, mélyenszántó gondolatok mögött Fitzgerald elbeszéléseiben szinte mindig, ott húzódik a huncut tréfa, a nevetés, a humor és az önirónia.
Poe rendkívüli, hátborzongató történeteivel a detektívregények atyjává vált. Művészetét, amely tömör és egységes próza kortársai elismerését nem vívta ki, viszont mára Poe regényei, elbeszélései méltó közönségre találtak. Az amerikai romantika világirodalmi alkotóját sajnálatos módon a hajsza, a boldogtalanság , az alkohol és az ópium mindössze negyven évesen elvitte. Az Elbeszélések olyan klasszikusokat tartalmaz, mint Az aranybogár, Az áruló szív, A kút és az inga, Az ovális arckép, Az ellopott levél, A fekete macska és a Morgue utcai gyilkosság.
Elmélkedésre, titkok megfejtésére szánt mű a Faust, nem a puszta szórakozást vagy a készen tálalt életbölcsességet kereső olvasónak való. Goethe maga is elismerte: sok mindent „beletitkolt” (így mondta szó szerint: „hineingeheimnisst") ebbe az "összemérhetetlen” egészbe, ebbe a hagyományos példák vagy merev műfaji szabályok közé nem kényszeríthető alkotásba. A Faust titkai sokfélék: a természet titkai, az ember titkai, a társadalom titkai. És Goethe személyes titkai. Ezek sem akármilyen titkok persze – ezek is egy világba látó ember titkai. A Faust azonban mégsem titkoknak holmi rejtélyes kultusza, hanem éppen ellenkezőleg: az ember életre-halálra való viadala a titkokkal – az emberé, aki megfejteni hivatott őket. A Faust a megismerés drámája – a világot ésszel, érzékekkel megismerni vágyó emberé. Nem is ölthetett volna hát más alakot, csak ilyen „összemérhetetlent”, amelybe beleépül a „világ és az ember története is”. (Európa Könyvkiadó, 1967)
A Zsebtörténeteket olvasva leginkább egy prágai kocsmában érezhetjük magunkat, ahol az asztaltársaság tagjai söröskorsók mellett beszélgetnek, mesélik egymásnak a saját történeteiket. Emberi, kedves humorú, olykor groteszk történeteket. Bûnügyi eseteket, de nem rendkívülieket, csehek, prágaiak hétköznapi történeteit. Karel Capek az egyik legismertebb és elismertebb cseh író Bohumil Hrabal és Milan Kundera mellett. Életmûve igen gazdag, elbeszélesek, regények mellett több drámát írt, és a napi publicisztikában is értékeset alkotott. A Zsebtörténetek a Történetek az egyik zsebbõl és a Történetek a másik zsebbõl címû novellásköteteket tartalmazza.
© 2023 DiBookSale Zrt. Minden jog fenntartva.