A webre fordított nap fénye torzít: világosságban tartja a digitalizált illúziót, beárnyékolja az analóg passzivitást.  Mert ami nincs fönt, az nincs is. A digitalizált szövegek mögül hiányoznak a filológiai szövegváltozatok, árnyékban maradnak az Internettől távoli események, digitalizálás előtt aktákba záródott nemzedékek, körök, a Facebook falra nem posztolt lelkiállapotok, életszakaszok, a leadszövegen, címen túli tudásmélységek. Sorvad a kontextus, az előzmény. A webre fordított napban nincs benne a múlt. Aktivitás logunkat más - Zuckenberg, vagy Brin és Page - használja, hasznosítja. A webre fordított nap mindennap nulláról épül, újra kezdődik, amit látunk, elérünk: jelenközpontú folyamat. 

A Fodor András hálózati kiadás modellje műhely-kísérlet a kronológikus és relációs adatrendezés összekapcsolására, az értékes történeti tartalom, a kulcsszavak mutatórendszere és a jelenben gyűjtött, hozzáadott háttéranyag komplex hálózati megjelenítésére. A működő, hosszútávon motiváló rendszer egyik kulcsa az alapként használt tudáskincs, ami webes közösségi start-upoknál jellemzően hiányzik, s ami nekünk, vagy a könyvtárak mindegyikének: megvan. A feldolgozott napló és életmű folytonossága is alkalmas lehet arra, hogy, mint gyertyaöntéskor a kanóc, rárakódjon a viasz, a hozzáadott tartalom új és újabb rétege. Kollaborálásra motiválhat a rácsodálkozás az egyidejűségre, a párhuzamokra, a közös ismeretanyaghoz köthető új információkra.