Kiben bízhatunk? Kit szeressünk? És ki az, aki még megmenthető? 1943-ban, a második világháború tetőpontján járunk, amikor Berlin szinte kizárólagosan a nők városa lett. Sigrid Schröder látszatra mintaszerű német katonafeleség: mindennap bejár dolgozni, a lehető legügyesebben használja fel az élelmiszerjegyeit, és kötelességtudóan gondoskodik kellemetlen, minden lében kanál anyósáról, miközben a rezsim vérfagyasztó erkölcstelenségeiről láthatóan tudomást sem vesz. Ám az álca mögött ott rejtőzik egy egészen másféle Sigrid: a nő, aki a szeretőjéről ábrándozik. Egy férfiról, akit a háborús káoszban szem elől vesztett, s aki zsidó. Ám nem Sigrid az egyetlen, akinek titkai vannak. A házba egy magas rangú SS-tiszt költözik a családjával, épp a folyosó szemközti oldalára, és az új szomszédok Sigridet akarata ellenére is bűvkörükbe vonzzák. A házban lakik a kötelező szolgálati évét töltő fiatal Ericha is, s egy veszélyes pillanatban Sigrid segítségét kéri. Sigridet hamarosan beszippantja egy olyan világ, amelynek létezéséről mindaddig sejtelme sem volt. Fokozatosan ébred rá a szörnyű valóságra, s eközben a magány erődítménye, amelyet az évek során gondosan felépített maga köré, kezd összeomlani. Döntenie kell, mit cselekedjen. El kell döntenie, mi a jó, és mi a rossz, és mi az, ami valahol e két véglet közötti árnyékokban rejtőzik. David Gillham lebilincselő regényében azt kutatja, mi történik, amikor hétköznapi emberek nem hétköznapi időkben és helyzetekben találják magukat, és a döntések, amelyeket meghoznak, sokszor nem kevesebbet jelentenek, mint a hajszálvékony határmezsgyét élet és halál között. "Megindító és remek regény olyan különleges nőkről, akik akár a végsőkig is képesek elmenni." (Paula McLain, A párizsi feleség című sikerkönyv szerzője) "A nők, a férfiak, a család és a szeretők közötti összetett kapcsolatok állnak a gyújtópontjában ennek a regénynek, amely egyszerre ejti rabul a szívünket és az elménket a kezdetétől egészen a végéig... A romantikával, rejtéllyel és váratlan fordulatokkal bőkezűen fűszerezett történelmi regény mintaszerű példája." (Library Journal) 

A leghuszárabb huszár

Ez Hadik András, a magyar történelem legpéldátlanabb katonai karrierjének hőse. Korképet, kalandregényt, jellemrajzot, egy kicsit talán életbölcsességet is akartam egybevegyíteni, amikor ebben a kisregényben megpróbáltam felidézni alakját és életútját, amely ugyanúgy kívánkozik hőskölteménybe, mint anekdotába. A kor, amelyben élt, nyomasztó - a kuruc kor bukása utáni két sötét emberöltő - de a leleményes és bátor férfi története mégis derűs, és ironikus egyénisége, remélem, képes érzékeltetni a felidézett kor kritikáját is. Merőben másfajta történet a Zálogosdi bécsi módra, habár itt sem hiányzik az anekdotisztikus elem. Elindul egy bonyolult ügy, és egészen máshonnét elindul egy tisztességes jogász életútja. Az ügy és a jogász történetesen összetalálkozik, és akkor - Rákóczi felkelésének előestéjén - az derül ki, hogy a becsületes labancnak választania kell, hogy becsületes maradjon-e vagy labanc maradjon. A becsület útja a nép felé, a kurucok közé vezet. Az okosságra kényszerülő bátorság és a bátorságra kényszerülő okosság példázatait szerettem volna megírni ebben a két kisregényben. Talán egy és más sikerült belőle.  Hegedüs Géza

A Napirend Goncourt-díjas szerzőjétől

„Egy teológus története - eltökéltség és változás; háttérben a német parasztháború.” - New York Times

A tizenhatodik században a reformáció, a protestantizmus támadást indított a kivételezettek, a katolikus egyház ellen, de maguk is gyorsan beérkezett, jómódú hatalmi tényezővé váltak. A vidéki napszámosok és a városi szegények, akik számára a mennyországban egyenlőséget ígértek, egyre kevésbé értették, miért ne valósulhatna meg az egyenlőség már itt, az e világi életben.

A kényelemben élő protestánsok és a többiek, a nyomorgók közötti küzdelem elmérgesedett. Több teológus is a nincstelenek oldalára állt, így például Münzer Tamás is, aki eltökéltségével és fáradhatatlanságával tűnt ki, és aki ténykedésével maradandó nyomot hagyott maga után. Ő volt az, aki lángra lobbantotta Németországot. A Szegények háborúja az ő története: egy lázadásé, amely az igét akarta terjeszteni. Az 1525-26-ban lezajlott parasztháborúé.

Éric Vuillard jellegzetes stílusban, filmszerű jelenetekkel idézi meg a majd’ ötszáz éve játszódott eseménysort, amely nem tudja nem eszünkbe juttatni azt az egyenlőtlenséget, amelyet napjainkban látunk magunk körül.

1939-ben dr. Jan Żabińskit bízzák meg a Varsói Állatkert vezetésével. Ebben a munkában nagyszerű segítőtársa intuitív felesége, a grafikus Antonina. Amikor Lengyelországot megszállják a németek, a házaspárnak kapcsolatba kell lépnie a Harmadik Birodalom újonnan kinevezett, fő zoológusával, Lutz Heckkel, hogy amennyire lehetséges mentsék az állatkert lakóit. Közben Jan és Antonina részt vesz a lengyel földalatti ellenállásban...

A csaták és árulások világában sokan készek harcolni – és ölni –, hogy felülhessenek a caesarok trónjára

Kr. u. 238

Maximinus császár uralma borotvaélen táncol. Embert és pénzt nem kímélve folytatja északi hadjáratait, ám közben a birodalom távoli részeiben lázadások lángolnak fel.

Africában az idősebb és az ifjabb Gordianust kiáltják ki Augustusnak. Az uralkodói vérvonalból származó apa és fia esélyt jelent a régi arisztokráciának, hogy visszaszerezze a birodalmat.

A lázadás során mégis Rómában ontják az első vért, amikor egy orgyilkos megöli Maximinus praefectusát, majd kihirdeti a városban, hogy az uralkodójuk halott és a két Gordianus foglalta el a trónt. A Szenátus, mely még mindig nem tudta megemészteni, hogy egy, a pályafutását egyszerű közkatonaként kezdő barbár vállára került a császári bíbor, üdvözli a lázadást és támogatja a két Gordianus trónigényét.

Ám miközben a fővároson lassan úrrá lesz a káosz, Maximinushoz is eljut az árulás híre. Vérbeli katonaként elszánt brutalitással és erővel válaszol. A Karthágó előtti poros síkságon véres csata fogja eldönteni a Római Birodalom sorsát.