London's first novel introduces the strong, independent, well-educated heroine that would run through much of his work.

An initiation story concerning the taming of a wild dog in the Klondike.

Love of Life & Other Stories was written in the year 1907 by Jack London. This book is one of the most popular novels of Jack London, and has been translated into several other languages around the world.This book is published by Booklassic which brings young readers closer to classic literature globally.

Az Ádám előtt 1907-ben jelent meg, A skarlát 1912-ben, ám ikerkönyvek: az előbbiben a történelem előtti időkbe álmodja magáta mesélő, az utóbbiban a történelem utániba, a civilizáció elképzelt pusztulásának korába. Jack London a vadont jól ismerő író fantáziájával mesél az emberré válás folyamatáról – és a modern Amerika ellentmondásait kipellengérező író indulatával az új barbárságról (datálása szerint 2073-ban…). Látomásai meghökkentően „pontosak”, és fájdalmas gúnnyal figyelmeztetnek a barbárság talán legnagyobb rettenetére: az érzékeny emberi nyelv hiányára.

Jack London berichtet über seine Zeit als Tramp nach der Wirtschaftskrise gegen Ende des 19. Jahrhunderts. Man lernt die Gefahren und Strapazen des Lebens als Landstreicher kennen. Von zentraler Bedeutung ist dabei das Reisen als Hobo per Bahn auf einer Blindplattform oder unter dem Zug. Der Autor geht aber auch auf „General“ Kellys Armee und auf einen Gefängnisaufenthalt ein.

A jelen dráma nyomtatásban elõször 1598-ban jelent meg, születési évét tehát 1596-ra vagy 1597-re lehet tenni, közvetlenûl II. Richard befejezése után, melynek folytatását képezi. Az elsõ kiadáson kívül, a folio megjelenése elõtt, huszonhárom év alatt még öt negyedrétû kiadása látott napvilágot, bizonyságaúl a roppant népszerûségnek, melyben az angolok e legkedveltebb nemzeti drámája részesûlt.

„Ott állt, elõre hajló vállaival, a kis, igénytelen alak, vörös galléros köpönyegében, fehér, szûk nadrágjában, aranyozott markolatú teknõsbéka-tokos kardjával. A feje födetlen volt, s látni lehetett ritka, világosbarna haját# összehajtott, vörös kokárdás kalapját a bal hóna alá csapta, jobb kezében pedig vékony, suhogó lovaglóvesszõt tartott. Lassan jött# arcán egyetlen izom sem mozdult, szemeit maga elé meresztette a semmibe és egyforma léptekkel, kérlelhetetlenül egyre közeledett, mint maga a Végzet valóságos megtestesülése” - így írja le Napóleont a könyv másik fõszereplõje, Louis de Laval, az ifjú arisztokrata, az egyik legrégibb francia nemesi család sarja, aki a császár szolgálatába szegõdött. Doyle lényegében ismeretlen romantikus, kalandos történelmi regénye -, amely magyar nyelven utoljára hetven évvel ezelõtt látott napvilágot - lenyûgözõen eredeti és részletes képet fest a világhódítóról és környezetérõl, az Anglia lerohanására készülõ francia sereg életérõl.

A nagy francia álmodó hazánkban meglehetősen ismeretlen művei közé tartozó regénye a jellegzetes Verne-témakörök közül kettőt egyesít: a fiatalok tengeri utazásának témáját és a tengeri bűnözés, azaz a kalózkodás motívumait. A lassú áradású cselekmény Londonban veszi kezdetét: a karibi szigetvilágból származó gazdag diákok előkelő iskolája, az Antilian School kilenc legjobb tanulója az évzárón ösztöndíjat nyer, tengeri utazást szülőföldjükre, az Antillák szigetvilágába, valamint személyenként 700 fontot...

Fitzgerald életének utolsó öt évében sokat dolgozott, írt megállás nélkül, mert kellett a pénz felesége kezeltetésére, lánya taníttatására. De õ akkor sem tudott rosszul írni, ha sietett. Egy-egy gyöngyszem minden írása. Érdekességként itt kiemelném A hullámzó óceánon c. elbeszélését, mivel ez az egyetlen, melyet álnéven írt alá. Szintén érdekes színfolt egy kutyatörténet (Bozont délelõttje). Az amúgy kedves kis sztori (sok kritikus kimondottan gyengének tartja, én semmiképpen sem) egy kutya szemével láttatja ironikusan a „buta emberek” világát, gazdagokét és szegényekét, fehérekét és feketékét, a fontoskodást, az élet jelentõsnek tartott problémát, melyek, mint kiderül róluk, nem is annyira fontosak. Az olvasó, ha kezébe veszi Fitzgerald novelláit, rögtön rájön, mit is akar mondani velük. Még ha vannak is hibái, gyengéi az egyes történeteknek, de mindegyik jó, sõt nagyszerû, és a legtöbb a mûfaját tekintve is remekmû. Élvezetes olvasmány már csak azért is, mert az író tükröt tart elénk, emberek elé, s ebben a tükörben azt látjuk, hogy vannak emberi hibáink, gyengeségeink, de az ember mégis csak jó, vagy igyekszik az lenni, mert hát… végül is ember. A szó nemesebb értelmében. Ortutay Péter

„E regényének a közreadó Max Brod – kissé önkényesen – az Amerika címet adta. Önkényesen, mert – bár a regény ott játszódik, és az amerikai tömegcivilizáció megannyi jegyét realisztikusan ábrázolja – ez is egy fiatalember magányáról, kiszolgáltatottságáról szól. Éppúgy "álomképekből” áll, szintén a végzetes és végletes egyedülvalóság könyve, mint A kastély és A per, de talán olvasmányosabb, még emberibb, és nem olyan elborzasztó, mint azok. Valódi emberi viszonylatok is föltűnnek benne, bár van, amelyiknek nincs folytatása, némelyiknek pedig (mint pl. a Világcirkusz angyalának) nincs előzménye. A mű befejezése is homályos – ki tudja…, akár így, akár úgy, ez a regény, Kafka Copperfield Dávidja is remekmű."