Meg Waite Clayton regénye a valódi bécsi Kindertransport terven alapul, amelynek keretében mintegy tízezer gyermeket próbáltak Nagy-Britanniába menekíteni. National bestseller Historical Novels Review – a szerkesztőség ajánlja Jewish Book Award – jelölés Stephan Neumann kezdő drámaíró, befolyásos, jómódú bécsi család sarja. 1936-ban még úgy véli, a nácik nem sok vizet zavarnak: hangoskodnak, primitívek, de ártalmatlanok. Legjobb barátja Zofie-Helene, a keresztény lány, akinek édesanyja egy náciellenes lapot szerkeszt. Amikor a nácik uralomra jutnak, összeomlik a két kamasz gondtalan világa. A sötétségben megcsillan egy reménysugár: Truus Wijsmuller, a holland ellenállás egyik vezéralakja zsidó gyerekeket csempész ki a náci Németországból. Miután Hitler elfoglalta Ausztriát, ez a vállalkozás egyre veszélyesebbé válik. Európa-szerte lezárják az országhatárokat, és nem engedik be a menekültek tömegeit. Wijsmuller igyekszik minél több gyereket megmenteni. Versenyre kel az idővel: vajon ki lehet hozni Bécsből Zofie-Helene-t, Stephant és Stephan kisöccsét, Waltert, meg a hozzájuk hasonló ifjakat? Elérhető még London? Veszélyes és bizonytalan élet vár rájuk. „Fájdalmasan szép és feledhetetlen. A bátorság emlékműve.” - Karen Joy Fowler, a Majd kibújunk a bőrünkből szerzője „Tökéletesen megörökíti a második világháború előtti sötét napok feszült, szívszorító atmoszféráját. Lenyűgöző történet!” - Kristin Hannah, az Út az éjszakába és a Fülemüle című bestsellerek szerzője „Együttérzéssel, remény és szeretet – ha jó emberek szövetkeznek a gonoszság ellen, nincs az a csoda, ami valóra ne válhatna.” - Heather Morris, Az auschwitzi tetováló szerzője Meg Waite Clayton #1 Amazon fiction bestsellerszerző, az amerikai Könyvkritikusok Körének tagja. Írásait többek közt a Los Angeles Times, a New York Times, és a Washington Post is közölte. Korábbi műveivel díjak és jelölések sorát zsebelte be. Ez a hetedik regénye, egyelőre csaknem húsz országban jelent meg, vagy áll kiadás előtt. Az utolsó vonat Londonba forgatókönyv-változatát a Nicole Kidman és Meryl Streep által támogatott The Writers Lab választotta ki fejlesztésre. A valós történelmi alapokra épülő regény Truus Wijsmuller részére állít emléket és a megmenekült több ezer gyermeknek. A regény alapjául szolgáló történelmi tények: 1896. április 21. A hollandiai Alkmaarban megszületik Geertruida (Truus) Meijer. 1922. Truus feleségül megy Joop Wijsmullerhez (Geertruida Wijsmuller-Meijer). 1933. január 30. Hitler Németország kancellárja lesz; még ugyanabban az évben Truus Németországba utazik, hogy zsidó gyerekeket menekítsen át Hollandia biztonságába. 1938. Az év elején Ausztria még független és szabad állam, a világ egyik legnagyobb és legjelentősebb zsidó közösségével; a legtöbb ausztriai náci vezető börtönben ül a kudarcba fulladt 1934-es puccs után. Január Hollandia lezárja a német határt a menekültek előtt, követve ezzel több más ország példáját. Március 11. Az Osztrák Náci Párt egy jól szervezett puccs révén megszerzi a hatalmat. Március 12. Az Anschluss; a 8. német hadsereg a hajnali órákban behatol Ausztriába; délután Hitler is megérkezik, teljessé téve a megszállást. Március 15. Hitler az osztrák birodalmi palotából bejelenti szülőföldje, Ausztria csatlakozását a Német Birodalomhoz; napokon belül 76 000 zsidót vesznek őrizetbe. Április 10. Az osztrákok elsöprő többséggel szavazzák meg Ausztria annektálását. Július 6-15. Az eviani konferencián 32 ország képviselői gyűlnek össze, hogy tárgyaljanak a menekültválságról, de csak az apró Dominikai Köztársaság egyezik bele még több zsidó befogadásába. Október 1. Németország bekebelezi a cseh Szudétaföldet. November 9. A „Kristallnacht”: a „spontán” összeverődött náci csoportok az egész birodalom területén zsinagógákat gyújtanak fel, boltokba törnek be, kórházakat, iskolákat és otthonokat rongálnak meg; 30 000 zsidót elfognak, 91-et megölnek. November 15. Nagy-britanniai zsidó és kvéker vezetők előterjesztik a Kindertransport javaslatot, hogy gyerekeket hozzanak a birodalom területéről Angliába; néhány szervezet a Mozgalom a Németországból Érkező Gyermekek Gondozásáért égisze alatt otthont ígér számukra. November 21. A brit parlament elfogadja a Kindertransport törvényt. December 1. Az első Kindertransport 200 gyerekkel elindul Berlinből. December 2. A brit Norman Bentwich megkéri Truust, hogy járjon közben Adolf Eichmann-nál, a bécsi náci parancsnokánál, hogy engedélyezze az ausztriai kindertransportokat, abban a reményben, hogy szép szóval meg lehet őt győzni; Truus még aznap este útnak indul. December 3. Truus megérkezik Bécsbe; még aznap este letartóztatják, és megvádolják, hogy zsidó származású, de sikerül elintéznie, hogy elengedjék. December 5. Truus találkozik Eichmann-nal, aki úgy dönt, „megszervez egy kis tréfát”: ha a nő végrehajtja a lehetetlennek tűnő feladatot, és összegyűjt 600 utazásra kész gyereket szombatra – Sabbath napjára –, akkor mindegyik elmehet; Truus azonnal megkezdi a szervezést. December 8. Nagy-Britanniában a rádióban kérik a boltosok, háziasszonyok, sőt, a brit gyerekek segítségét, hogy a menekülteknek nevelőotthont és támogatást tudjanak szerezni. December 10. Bécsből elindul az első kindertransport 600 gyerekkel; mindegyik csak egy kis bőröndöt és az azonosításhoz szükséges sárga cédulát viheti magával. December 12. Az első bécsi kindertransport megérkezik Angliába; a gyerekeket a dovercourti nyári táborban szállásolják el, amíg nevelőszülőket találnak nekik. December 18. Hanuka idején újabb bécsi kindertransport indul el 150 gyerekkel; a szállítmányok folyamatosan mennek a háború kezdetéig. 1939. Február 9. benyújtják a kétpárti Wagner-Roberts törvényjavaslatot, melynek keretein belül 20 000 gyereket szállítanának a Német Birodalom területéről az Egyesült Államokba; hiába támogatja a javaslatot Eleanor Roosevelt, az elnök június 2-án „Intézkedés nélkül iktatni – FDR” utasítással látja el. A javaslat nem megy át. Március Dovercourt szerepe a Kindertransportok központi fogadóállomásaként véget ér. Március 14. Az első prágai gyerekszállítmány egy nappal azelőtt hagyja el a várost, hogy a németek megszállják Csehszlovákia maradék részét. Szeptember 1. Németország megtámadja Lengyelországot, Franciaország és Anglia pedig két nappal később hadat üzen Németországnak; az utolsó Kindertransport – Prágából a kilencedik – elakad Németországban; a gyerekek sorsa ismeretlen. Szeptembertől 1940 májusáig Bár a Kindertransportoknak vége, Truus tovább segít a németországi menekülteknek eljutni Franciaországba és Angliába. 1940. és utána 1940. május 10. Németország megtámadja Hollandiát; a Párizsban tartózkodó Truus visszasiet Amszterdamba. 1940. május 14. Truus IJmuidenben feltesz több tucat gyereket az SS Bodegravenre, az utolsó Angliába induló hajóra; úgy dönt, Hollandiában marad a háború végéig, és továbbra is kockára teszi az életét másokért. 1941. május Truus másodszor is letartóztatja a Gestapo, de ismét elengedik. 1944. Truus elhitetni a németekkel, hogy az ötven zsidó árva, akiket Auschwitzba küldtek, valójában árják; ezért végül Theresienstadtba küldik őket, ahol jó bánásmódban részesülnek, és végül túlélik a háborút. 1945-1966. Truss az amszterdami városi tanács tagja. 1948. szeptember 30. Truust Hála Érdeméremmel tünteti ki francia kormány. 1961. május Truus alapítója és igazgatótanácsi tagja lesz az amszterdami Anne Frank-háznak, amely 1960. május 3-án nyílik meg. 1966. október 18. A Yad Vashem a Világ Igazaként ismeri el Truust – ezt a díjat olyan nem zsidó származású embereknek adományozzák, akik az életüket kockáztatva segítették a zsidókat a holokauszt idején. 1978. augusztus 30. Truus Amszterdamban meghal. A kindertransport kezdeményezésnek köszönhetően mintegy 10 000 – a pontos szám nem ismert – gyermek talált otthonra Nagy-Britanniában. Híres művészek, politikusok, tudósok kerültek ki közülük, sőt, még Nobel-díjasok is. A legtöbbjük soha többé nem látta a szüleit.

„Egy embert ki lehet űzni a szülőföldjéről, de a szülőföldjét kiűzni az emberből nem lehet.” „Szigetújfalu egy a sok magyar falu között, s egy a magyarországi sváb települések között is. Különlegességei nincsenek. Ha vannak, inkább a régi korokból. Itt húzódott egykor a római birodalom határa, s itt állt a Duna-parton a limes erődítményeinek egyike. A középkorban kolostort építettek köveiből, mely azóta ugyancsak az enyészeté lett. Az ősi kövek csak nagyon szűkszavúan beszélnek a régmúltról, akárcsak az újfalusi öregek a saját múltjukról, annak is egy sosem feledhető szakaszáról, az 1946-os kényszerű kitelepítésről. És annak meghökkentő-szép folyományáról, a kényszerű visszaszökésekről. Kényszerűt mondunk, pedig a hazaszökés már – szemben a kitelepítéssel – teljesen önkéntes elhatározás volt, mégis mintha a lelkek mélyén valamilyen különös kényszerítő erő irányította volna a döntéseket. Természetesen nem egyetlen erő befolyásolta őket. Ha egy lett volna, illethetnénk a konvencionális hazaszeretet szóval, vagy a gravitációnál is titkosabb szülőföld-vonzással, melyet nem tudott megsemmisíteni a kiűzetés traumája. Talán mert érezték, nem a szülőföld vetette ki őket magából, hanem a szülőföldön éppen regnáló hatalom önzése és szűklátókörűsége.”

„Gábor Áron rézágyúja…”
Ki volt az a legendás székely hős, akinek nevét a halhatatlan népdal őrzi? Hogyan lett az öccséből az amerikai függetlenségi háború egyik híres parancsnoka?
A Gábor testvérekről – Áronról és Imréről – méltatlanul keveset tudunk. Ez az első regény, amelyből fiatal és felnőtt olvasóink megismerhetik hőstetteiket, szerelmeiket és nagyszerű pályafutásukat.
Illés György csodálatos gazdagsággal áradó írásművészettel mutatja be a hősi kort, nagyon olvasmányosan, lebilincselően izgalmasan ábrázolja a testvérpár küzdelmét a magyar és az amerikai nép szabadságáért. Lelkesítő, szép, hiánypótló alkotás, magas színvonalú irodalom és élvezetes órákat nyújtó élmény.

János, ​a patmoszi látnok, A Jelenések Könyvében „A nagy parázná”-nak nevezi Rómát, amelynek szörnyűséges hírei az akkori ismert világ valamennyi táján utálkozást és borzalmat keltettek. Erről, ugyanerről a Rómáról, császári udvarának bűneiről és paráznaságáról írta Tacitus halhatatlan történelmi híradását, és ennek a kornak bűnöző, olykor elmebeteg császárairól jegyezte fel nem sokkal később Suetonius nevezetes pletyka- és anekdotagyűjteményének hol mulatságos, hol hátborzongató történeteit. – Nos, a mai író – aki a klasszikus remekműveknek is a klasszikus mendemondáknak is lelkes olvasója, Szent János apokalipszisének, Tacitus történelmi műveinek, Suetonius életrajzainak és mellettük a kor divatos filozófiai műveinek újraolvasása után, megpróbált kitalálni egy alakot, aki annak az időszaknak bűneit és paráznaságait saját szemével, közelből láthatta, de szerencsésen túlélte, hogy utána felidézhesse mindazt, aminek tanúja volt. Ez a szemtanú olyan ember, aki jól lát, de őt nem veszik észre; jelentéktelen külsejű, csúnya kis írnok a császári palota hivatalában. Szerencsétlen külseje a szerencséje. A szépek, a daliásak, a látványosak – akár bűnösök, akár ártatlanok – belepusztulnak a történelem kavargásába. Az okos és művelt jelentéktelenek legyőzhetetlenek; ők a túlélők, ők a szemtanúk. Az ő „alulnézetében”, mint politikai, bűnös és erotikus kalandok sorozata vonul itt az olvasók elé Caligula, Claudius és Nero vérgőzös és cselszövényes orgiákkal és tömeggyilkosságokkal teljes két évtizede.

Az időszámításunk előtti V. század Görögországába, Athénba, az ókor világába vezeti ifjú olvasóit Hegedűs Géza. A görög-perzsa háborúk ideje ez: a halhatatlan Marathónnak, Leónidasz spártai király szállóigévé vált hősiességének, Miltiadésznak és Periklésznek, az ókori tudomány virágzásának kora. A regény a kis-ázsiai Milétoszban kezdődik. Két fiú sétahajózni indul, de a tengeren viharba kerül, és elszakad otthonától. Perzsiába jutnak, ahonnan csak esztendők múlva, élményekben gazdagon, kalandok sorozatán át kerülhetnek Görögországba. Csatákban, veszélyben, munkában és szerelemben, kémek üldözése és filozófiai viták, művészi élmények és világjárás közben bontakozik ki az olvasó előtt az emberiség ifjúkora.

W. Petrolay Margit az írásművészet nemesen egyszerű eszközeivel Szent Ferenc első tanítványaiban a ferences-mozgalom és a korai renaissance-művészet mély összefüggéseit ábrázolja. A Paradicsom Dombja c. történeti regényében a kolostorban felnövekedő gyermek lelki fejlődésével párhuzamos cselekmény magának Szent Ferenc bazilikájának a története: épül a csodálatos templom Assisiben, majdan az egész világ zarándokhelye. E kettős cselekmény mögött tragikus ellentétek feszülnek; a művészet kiengesztelő megoldása Isten Szegénykéje örökségének sokoldalú gazdagságát, de az egyéni és nemzedéki különbségeken túl a ferences eszmény egységét is igazolja.

Az Egyesült Államok Hadserege által a II. világháború után végzett vizsgálat arra jutott, hogy az európai hadszíntéren összegyűjtött, az ellenségre vonatkozó információk több mint 60%-át a hadsereg különleges kiképzésben részesült kihallgatói, az ún. Ritchie-fiúk szerezték meg. Ezeknek az információknak köszönhetően a szövetségesek sokszor minimálisra csökkentették veszteségeiket és hatékonyabban tudták bombázni a német állásokat. Az Üldözöttek és katonák ezekről a Ritchie-fiúkról szól: azokról a zsidókról, akik Németországban születtek, de el kellett menekülniük otthonaikból Hitler hatalomra jutása után. Fiatal fiúként hagyták el Európát, gyakran egyedül, szüleiket, családjukat hátrahagyva, hogy Amerikában leljenek új hazára. De sosem felejtették el, mit tettek velük a nácik, így amikor az USA hadba lépett Németország ellen, beléptek a hadseregbe, ahol német nyelvtudásukat és kulturális ismereteiket kihasználva különleges kiképzést kaptak mint kihallgatók. Normandia, Hollandia és az Ardennek csatáiban, a frontvonalon, életüket is kockáztatva ők voltak azok, akik a németektől olyan információkhoz jutottak, amelyek szövetséges katonák életét mentették meg, és segítettek legyőzni Hitlert. A történetük mindeddig elmondatlan volt, holott zsidóként óriási veszélyt vállalva szálltak szembe a nácikkal, hogy felszabadítsák Európát. Bruce Henderson most néhány ilyen vakmerő katona útját követi végig gyermekkoruktól a náci haláltáborok felszabadításáig, kiképzésükön, ütközeteiken át, az üldözöttségtől a dicsőséges győzelemig.