A mû a jövõ egy képzeletbeli tankönyve, melybõl megtanulhatjuk, miként lehet emberek millióit manipulálni, befolyásolni, igényeit ízlésünk szerint formálni, s velük a legnagyobb hazugságokat is elhitetni. A könyv egy ironikus hangvételû társadalomszatíra, amely egyúttal rávilágít a mai világunkat uraló média és politika összefonódására és visszásságaira. A könyvben leírtak a képzelet szüleménye, bárminemu hasonlóság csupán a véletlen mûve.
Legyőztük a pusztító éhínséget. Megfékeztük a gyilkos járványokat. Véget vetettünk az öldöklő háborúknak. De mihez kezdjünk ezek után? Kíséreljük meg legyőzni az öregedést? Próbáljuk meg kicselezni a halált? Tegyük az embert istenné? A világhírű jeruzsálemi egyetemi tanár, Yuval Noah Harari elgondolkodtatóan és világosan vázolja fel az emberiség lehetséges jövőit, és hogy miként válhat a Homo sapiens Homo deusszá.
A bürokráciáról és a hivatalnokokról mindenkinek van személyes tapasztalata. A hivatali érintkezés élménye sokszor rendkívül intenzív, mert bennünket, illetve hozzánk közel állókat érint. Ezen túlmenően a média is rendszeresen beszámol visszaélésekről, sikkasztásokról, elhibázott beruházásokról, áthelyezésekről, korrupcióról vagy szükséges reformról, illetve az ezzel szemben kifejtett ellenállásról. A klasszikus és a modern szépirodalom szintén termékeny a bürokrácia leírását illetően, és nem utolsósorban a filmművészetben is fontos szerepet játszik a közszolgálat - legyenek azok akciófilmek, vígjátékok vagy szerelmes filmek. Gazdag szakirodalom foglalkozik a 'hivatalnokok', 'közalkalmazottak", 'közszolgák', 'bürokraták', 'közszolgálati dolgozók', 'közszolgálati elitek' és 'a hatalom birtokosai' témájával. Bár az elnevezéseket eltérően használják, mégis a személyek ugyanazon körét értjük rajtuk. Politika és közszolgálat között nem szokás különbséget tenni, a kettőt együttesen államként fogták fel. Társadalmi változások idején a közszolgálat személyi állománya csökken és elveszíti távlati perspektíváit; ezáltal gyengül a szociális állam, és újrarendeződik az államiság. Demográfiai folyamatok, illetve háborúk, járványok, népvándorlások, természeti katasztrófák, valamint gazdasági válságok ragyogóan indokolják a közszolgálat bővítését és a vagyon újraelosztását. Ezért ha válságok és katasztrófák nem következnek be kielégítő mértékben, a politika képes ilyeneket előidézni. Ezek általában még kiterjedtebb közszolgálatot eredményeznek - az örök körforgásban megint kezdődhet elölről a bürokrácia megújulása és növekedése. A közszolgálat a mérleg nyelve, rajta múlik, hogy a konfliktusokat és az ellentéteket táplálják-e. Az állam elsimíthat, illetve kiélezhet konfliktusokat, de ebben a politikának van szerepe, és a közszolgálat szolgálatkészségének vagy ellenállásának is.
„…Egyik erő az államszocializmus, a másik a nagytőke. Ők ketten egy szellem immár, s hamarosan egy testté is lesznek. Mivel nem hisznek a megosztásban, nem maradhatnak megosztva. Mivel csak az egyesülésben hisznek, maguk is egyesülni fognak. Egyikük ezt jelenleg szolidaritásnak hívja, a másik konszolidációnak. Úgy tűnik, csak addig kell várnunk, míg mindkét szörnyeteg megtanulja konszolidaritásnak mondani. De bárhogy is nevezik, afelől nem lesz semmi kétség, milyen jellegű világ lesz az, amit ezek ketten létrehoznak. Egyre mozdulatlanabb és megszokottabb lesz. A szervezettség, a szindikáció, a szabványosítás világa lesz.
Ha bármi kikövetkeztethető a történelemből és az emberi természetből, tökéletesen biztos, hogy a zsarnokság egyre zsarnokibb lesz, és hogy az árucikkek egyre silányabbak lesznek. A magánügyek immár a legrosszabb értelemben közösek, vagyis személytelenek és embertelenek. A közügyek már a legrosszabb értelemben magánüggyé váltak, vagyis rejtélyesek, titkosak és túlnyomórészt korruptak. Az újfajta üzleti hatalom mindent egyesíteni fog, s ezzel minden olyan igyekezetet aláás, amely egy jobb világra irányul.”
Az ember aligha élhetne meg a világban szervezetek nélkül, de sivár és boldogtalan élet lenne az, mely nem ismer többet, mint a szervezetek valóságát. Ez a könyv a szervezetekkel foglalkozó legfrissebb szociológiai és szociálpszichológiai irodalomra támaszkodva, kiegyensúlyozott képet kíván adni a szervezetekről, megadva a szervezetnek is és az embernek is a magáét. A könyv célja elsősorban a gyakorlati életbe kikerülő szakemberek, vezetők, humánpolitikusok, szervezetfejlesztők felkészülésének segítése. Tankönyvről lévén szó, a kötet minden fejezetét különböző nehézségű ellenőrző kérdések egészítik ki, amelyek az önálló tanulást, a vizsgára való felkészülést és a vizsgáztatást egyaránt segíthetik.
A 20 év után sorozat harmadik kötete az országos érdekegyeztetés rendszerváltás óta eltelt húsz évét, illetve jelenét és jövőjét elemzi. Az időszak – ha a taxisblokád révén közismertté vált Országos Érdekegyeztető Tanácsot nézzük – akár sikertörténetként is értékelhető. Az OÉT-nek és más munkaügyi érdekegyeztető intézményeknek meghatározó szerepe volt a munkaügyi rendszerváltásban, a piacgazdaság munkaügyi jogszabályainak és intézményeinek kiépítésében, illetve a munkahelyi és társadalmi béke megőrzésében. Borúsabb annak a szélesebb társadalmi párbeszédnek a mai képe, amelynek az Európai Unió elvárásai szerint is a hatalom civil kontrollját, a civil társadalom részvételét kellene biztosítania a közpolitikák alakításában. Az intézményekben – melyek száma egyre nő – alig folyik érdemi munka, nincs igazán helyük politikai rendszerünkben és alkotmányos rendünkben, s minden egyre inkább átpolitizálódik. A politika nem igazán kíváncsi a civilekre, a civilek pedig egymással sem beszélnek.
A szerző, Héthy Lajos kutató közgazdász és szociológus, az MTA doktora. Húsz éven át a Munkaügyi Kutatóintézet igazgatója, ma a Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet munkaügyi igazgatója. Többszörös munkaügyi államtitkárként szerepet vállalt a rendszerváltás utáni társadalmi párbeszéd kiépítésében.
Pünkösti Árpád ténygazdag könyve a téeszelnökökről szól, az 1948–1988 között eltelt idő „kiválasztottjairól”, akik egyszer alulról, máskor felülről kapták a megbízatást. Csupán egy megkülönböztetett társadalmi csoport bemutatására vállalkozna a könyv? Szó sincs róla. A bérezési eljárás megújításáért, a munkaegységrendszer megszüntetéséért, az önálló gépvásárlás jogáért, a melléküzemágakban megvalósuló „kiegészítő tevékenységért” folytatott küzdelmek messze túlmutatnak önmagukon.
© 2022 DiBookSale Zrt. Minden jog fenntartva.
