A mû a jövõ egy képzeletbeli tankönyve, melybõl megtanulhatjuk, miként lehet emberek millióit manipulálni, befolyásolni, igényeit ízlésünk szerint formálni, s velük a legnagyobb hazugságokat is elhitetni. A könyv egy ironikus hangvételû társadalomszatíra, amely egyúttal rávilágít a mai világunkat uraló média és politika összefonódására és visszásságaira. A könyvben leírtak a képzelet szüleménye, bárminemu hasonlóság csupán a véletlen mûve.
BBS-INFO Esszé, tanulmány 25 pont
Mat nyaralása zátonyra fut, amikor kiderül, hogy a tervezett vízesés meglátogatása helyett karanténba kényszerül. Ám ez még csak a kezdet, az országban ugyanis furcsábbnál furcsább intézkedéseket
A manipuláció tudománya c. könyv szerzõjének új könyve egy elképzelt jövõbeli napló a nem éppen szép új világról. A lepusztult világot azonban nem a marslakók vagy a robotok támadása, nem is atomháború vagy természeti katasztrófa okozta, hanem az ember maga. Pontosabban az elsorvasztott emberi társadalom, melynek okozója a valóság és az igazság lényegtelenné válása. A jövõ mindig a jelenbõl alakul ki, és a fikció-világ összekapcsolódva az egoizmus és az anyagi javak hajszolásával a legnagyobb veszély. Bár e könyv egyfelõl egy szokásos sci-fi, a fikció-világot pedig most még csak a média jelenti, de a jövõben fejlettebb eszközök veszik át a tv szerepét. A regényben például egy interaktív szék. Ebben a lepusztult, fikcióra épülõ világban azonban több szenvedés vár az emberekre, ráadásul a történések, események abszurditása is fokozódik. De miért alakult ki ez a tendencia, és ami ennél fontosabb: hová vezethet? A hatalom megtartásának három fõ tényezõje volt, van és lesz. Az egyik az anyagiak, a másik a nyílt, látható erõszak, a harmadik pedig a trükkös módszerek sokasága, mely döntõen kommunikációs trükkökbõl, azaz manipulációból áll. A könyv ezt a problémát is feszegeti, illetve, hogy lehetséges e jó, igazságos, boldogságot biztosító társadalmat kialakítani.
A pesti kapualjak sok mindenről tudnának mesélni. Például Nagy Antalról, akit a járvány ürügyén betegen hazaküldtek a kórházból, vagy Bélusról, akinek kisiklott élete más emberek életébe került. És hogy miért lett Zsuzsa prostituált, miket művelnek a fiatalok a bandákban, miként teszi tönkre az emberek életét a beletörődés, mind-mind egy önálló tragédia. De ebből kitörni nem könnyű, különösen úgy, ha az embert csupa rosszindulat és irigység veszi körbe.
A könyv megtörtént esetek alapján íródott, mert a legnagyobb író maga az élet.
A nagy erdélyi írónő 1938 és 1940 között beutazta egész Kelet-Európát, a szovjet-határtól a Fekete-tenger bolgár partjáig, mindenütt magyarok után kutatva, hogy hírt hozzon az orosz határszélen élő bukovinai székelyekről, a moldovai csángókról,a dunai kikötők magyar hajósairól, Bukarest és a Dobrudzsa magyarjairól. E regényes útirajz egy új magyar világot tár fel előttünk, amely úgyszólván itt van a szomszédságunkban és mégis mintha óceánok választanák el tőlünk elhagyatottságában.
Walter Lippmann Kollokvium, Mont-Pèlerin Társaság, Chicagói Iskola, Centro Studi e Ricerche su Problemi Economico-Sociali, „Hayek-projekt”, El ladrillo („A tégla”), Dimitrov tér, Fordulat és reform – ezek a kifejezések nem valamiféle szabadkőműves összeesküvésre, hanem a neoliberalizmus 20. századi nyugati és keleti eszme- és politikatörténetének főbb állomásaira utalnak.
A kötet célja kettős. Egyrészt az utóbbi évek jelentős külföldi szakirodalma alapján ismerteti a neoliberalizmus nyugati történetét az intézmények, iskolák és legjelentősebb gondolkodók (Mises, Hayek és Friedman) középpontba állításával az Osztrák–Magyar Monarchiától kezdve egészen a Chicagói Iskoláig és a nekonzervatív reneszánszig. Másrészt bemutatja, hogy a neoliberalizmus (mint gazdasági és politikai eszmék összessége) hogyan jelent meg a Kádár-rendszerben, hogyan kezdte meg annak átalakítását, s hogy e folyamat végül miként csúcsosodott ki az államszocialista rendszerek bukásában és hozta el a neoliberális hegemónia korszakát.
A kötet egyik legfontosabb módszertani vezérfonala, hogy a neoliberalizmus egy több mint egy évszázados történetre visszatekintő eszmerendszer, amely ugyan nyugati gyökerű, de a keleti (főként államszocialista) rendszerek nagyon komoly tapasztalatokkal járultak hozzá a neoliberalizmus kifejlődéséhez. A legjelentősebb tapasztalat pedig az állam szerepére vonatkozik, ugyanis a kötetből kiderül: a neoliberalizmus – sokak elgondolásával ellentétben – korántsem azonosítható államellenességgel. Éppen a Kádár-rendszer vizsgálata mutatja meg: az államszocialista rendszerekbe beszivárgó neoliberalizmus azokat a megoldásokat kereste keleten, hogy az erős állam segítségével miként lehet a piaci viszonyokat hatékonyan működtetni. Korántsem az államszocialista Kádár-rendszerben megjelenő neoliberális tendenciák tették e berendezkedést neoliberálissá; de szellemileg (mindenekelőtt a reformközgazdászok segítségével) előkészítették és gördülékennyé tették Magyarország visszaintegrálódását a globális kapitalizmusba – és egyúttal kényszerpályára is állították az egész rendszerváltást és az azt követő időszakot.
„…Egyik erő az államszocializmus, a másik a nagytőke. Ők ketten egy szellem immár, s hamarosan egy testté is lesznek. Mivel nem hisznek a megosztásban, nem maradhatnak megosztva. Mivel csak az egyesülésben hisznek, maguk is egyesülni fognak. Egyikük ezt jelenleg szolidaritásnak hívja, a másik konszolidációnak. Úgy tűnik, csak addig kell várnunk, míg mindkét szörnyeteg megtanulja konszolidaritásnak mondani. De bárhogy is nevezik, afelől nem lesz semmi kétség, milyen jellegű világ lesz az, amit ezek ketten létrehoznak. Egyre mozdulatlanabb és megszokottabb lesz. A szervezettség, a szindikáció, a szabványosítás világa lesz.
Ha bármi kikövetkeztethető a történelemből és az emberi természetből, tökéletesen biztos, hogy a zsarnokság egyre zsarnokibb lesz, és hogy az árucikkek egyre silányabbak lesznek. A magánügyek immár a legrosszabb értelemben közösek, vagyis személytelenek és embertelenek. A közügyek már a legrosszabb értelemben magánüggyé váltak, vagyis rejtélyesek, titkosak és túlnyomórészt korruptak. Az újfajta üzleti hatalom mindent egyesíteni fog, s ezzel minden olyan igyekezetet aláás, amely egy jobb világra irányul.”
Debra Soh (1990) kanadai szexkutató, idegtudós és újságíró. PhD címét az idegtudományok területén szerezte. Tanulmányai befejezése után otthagyta az egyetemi pályát, mivel úgy érezte, a politikai és a társadalmi nyomás negatívan befolyásolja a kutatási területét. Azóta újságíróként dolgozik.
A gender vége olyan gondolatébresztő mű, amely megkérdőjelezi mindazt, amit eddig tudni véltünk a genderről. Debra Soh feltárja azokat a tényeket, amelyekre szükség van ahhoz, hogy saját következtetéseket vonhassunk le a nemi identitásról és annak helyéről a mai világban. Egyszerre időszerű, informatív és provokatív.
A gender vége című könyvben Debra Soh 9 mítoszt dönt le a genderrel kapcsolatban, egy olyan korban, melyben a tudomány, a biológia és az észérvek tagadása miatt képtelenek vagyunk felismerni mítosz voltukat. A nemi identitás számos aspektusát vizsgálva vitatja a ma elfogadott felfogást, miszerint a gender társadalmi konstrukció és spektrum, és megkérdőjelezi azt az elképzelést, mely szerint nincs különbség a férfi és a női agy működése között. Debra Soh leleplezi a természet kontra nevelés vitával kapcsolatos népszerű tévhiteket, és feltárja, mit jelent a mai társadalomban nőnek vagy férfinak lenni. Könyve egyszerre tudományos és objektív, eredeti kutatásokra és gondosan készített interjúkra támaszkodva olyan témák széles körével foglalkozik, mint a nemsemleges gyermeknevelés, a nemi diszfóriás gyermekek nemváltása és a transzneműség idegtudományi kérdései.
Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket válaszol meg a kötet, amely a Napvilág Kiadó ismeretterjesztő sorozatába illeszkedik.
A bürokráciáról és a hivatalnokokról mindenkinek van személyes tapasztalata. A hivatali érintkezés élménye sokszor rendkívül intenzív, mert bennünket, illetve hozzánk közel állókat érint. Ezen túlmenően a média is rendszeresen beszámol visszaélésekről, sikkasztásokról, elhibázott beruházásokról, áthelyezésekről, korrupcióról vagy szükséges reformról, illetve az ezzel szemben kifejtett ellenállásról. A klasszikus és a modern szépirodalom szintén termékeny a bürokrácia leírását illetően, és nem utolsósorban a filmművészetben is fontos szerepet játszik a közszolgálat - legyenek azok akciófilmek, vígjátékok vagy szerelmes filmek. Gazdag szakirodalom foglalkozik a 'hivatalnokok', 'közalkalmazottak", 'közszolgák', 'bürokraták', 'közszolgálati dolgozók', 'közszolgálati elitek' és 'a hatalom birtokosai' témájával. Bár az elnevezéseket eltérően használják, mégis a személyek ugyanazon körét értjük rajtuk. Politika és közszolgálat között nem szokás különbséget tenni, a kettőt együttesen államként fogták fel. Társadalmi változások idején a közszolgálat személyi állománya csökken és elveszíti távlati perspektíváit; ezáltal gyengül a szociális állam, és újrarendeződik az államiság. Demográfiai folyamatok, illetve háborúk, járványok, népvándorlások, természeti katasztrófák, valamint gazdasági válságok ragyogóan indokolják a közszolgálat bővítését és a vagyon újraelosztását. Ezért ha válságok és katasztrófák nem következnek be kielégítő mértékben, a politika képes ilyeneket előidézni. Ezek általában még kiterjedtebb közszolgálatot eredményeznek - az örök körforgásban megint kezdődhet elölről a bürokrácia megújulása és növekedése. A közszolgálat a mérleg nyelve, rajta múlik, hogy a konfliktusokat és az ellentéteket táplálják-e. Az állam elsimíthat, illetve kiélezhet konfliktusokat, de ebben a politikának van szerepe, és a közszolgálat szolgálatkészségének vagy ellenállásának is.
© 2022 DiBookSale Zrt. Minden jog fenntartva.
