A könyv bizonyára nagy vihart arat majd. A szerző, mint már oly sokszor, most is sokkoló megállapításokra jut, miután megismerteti az olvasót az ősi magyar (székely) rovásírás történetével. Nem csak a régmúlton elmélkedik, hanem egészen a mai napig követi ezt az írást. Eleve kétségbe vonja a rovás mai - nem túl nagy - táborának hiedelmét-állítását, hogy a magyarok az ősi időkben mind tudtak írni-olvasni, és a rovásírás az ősmagyar harcosok (mindnek, kivétel nélkül!) éppen úgy a kisujjában volt, mint a főző-varró háziasszonyoknak... Keményen vitába száll nemcsak ezzel, de más hasonló állításokkal is, amelyeket egyszerűen légből kapottnak, szép ősi ábrándnak nevez. A felhőkben szálló rajongókat lehozza a földre, miközben elismeri ugyan a rovásírás egykori hasznát, különösen a számrovásét. Viszont megbírálja azokat, akik a rovásírást különféle vélt vagy valós okokból elvitték a politikai paletta egyik végébe, és ma is ott tartják. Ezzel azt a benyomást keltik, mintha a rovásírás is része lenne a politikának - holott csak annak túsza...

A világháborús történet 1939 októberében, a háború második hónapjában játszódik az olasz-osztrák határon. Egy titkos aranyszállítmányt szerez meg Harry, a kémvadász. De vajon meg tudja-e tartani, amikor egy egész hadsereg ered a nyomába?...

A füzetes történet egy mai magyar mini-krimi: valaki felgyújtott egy autót, amelyben éppen két fiatal szerette egymást. A nyomozógárda munkája során az olvasó előtt feltárul a pár előélete és a kisváros hangulata. Ebben a kisvárosban, ugyanezekkel a főszereplőkkel játszódik a "Visszajövök, mire felébredsz" című füzetes regény is.

Az egykori forradalmár, miniszter, kormányzó, majd száműzött politikus életének a nagyközönség által eddig nem, vagy alig ismert részletei. Biztos, hogy az iskolában tanult anyaghoz képest meglepően sok új információt kaphat az olvasó.

14 évvel ezelőtt a szerző ezt a témát egy vékony kis könyvben már körüljárta. De azóta annyi minden történt! Már nemcsak a két régi ellenfél - az Egyház és Darwin híveinek - érveit kell ütköztetnie, itt egy harmadik elmélet is: az intelligens tervezés. Nem is sejtjük, hány ezer sebből vérzik a darwini evolúciós elmélet, amely valójában csak egy bizonyítatlan dogma. De vajon igazuk van-e ellenfeleinek? Roppant izgalmas olvasmány, valóságos intellektuális "krimi", ahogyan a szerző próbálja kinyomozni az igazságot.

A brit kémvadászok - Harry, Kate, Roy és Alba - Olaszországba érkeznek, ahol egy fennsíkon a németek olyan rakétákkal végeznek titkos kísérleteket, amelyek telepítésére maga Canaris admirális adott utasítást. Mit tehet a brit kommandó?

Még azok is haszonnal, ugyanakkor izgalommal forgathatják majd a szerző új könyvének lapjait, akiket eddig nem különösebben érdekelt a magyar korona sorsa. Az író, aki a magyar történelemnek szinte minden korszakát feldolgozta komoly monográfiákban, dokumentumkötetekben, életrajzokban és regényekben, ezúttal nem sokat foglalkozik a „Szent Koronát” övező tanokkal, eszmékkel és hiedelmekkel – inkább annak sorsát követhetjük a könyv lapjain. Amely egyszerre regény és tanulságos olvasmány, bár semmi kitalálás nincs benne, hiszen azt írja le, ami valóban megesett az ezeréves magyar ékszerrel, amely egyben jelkép volt. Sőt az országot és annak tartományait összefogó, sokak által királyoknál nagyobb hatalommal bíró, önmagában jogintézményt képviselő tárgy volt.

A több kötetre tervezett mű első részét tartja kezében az olvasó. Megtudhatja belőle, hogyan „született” a korona, hogyan hozták el Magyarországra és az első király fejére kerülve milyen nagy hatást gyakorolt az utódokra. Méltó és olykor bizony arra méltatlan emberek viselték, akiknek olvashatunk e lapokon nemegyszer közömbös, aljas vagy nemes tetteiről. Az Árpád-házi királyok kihalása után a korona „idegen kezekbe” került, hol elrabolták, hol zálogba csapták, hol kiváltották és ily módon megszabadították. Volt, hogy elveszett, és megtörtént, hogy teljes tudatossággal betörtek őrzőhelyére és elvitték olyanok, akik azt nem érdemelték meg. Tették meglett férfiak, igazi hercegek, de kisfiúk, sőt csecsemők fejére. Hogy megszerezzék, összeesküdtek, loptak, gyilkoltak, raboltak. Uralkodásuk mindennél fontosabb jelvényeként viselték magyar, francia, német, cseh, lengyel királyok, öltek és haltak érte sokan, sok csatában.

Az első részben a korona első ötszáz évét ismerhetjük meg, egészen a mohácsi vészig kísérjük kalandos sorsát.

Folytatódik a magyar Szent Korona kalandjairól szóló trilógia, amely nagyobb részben a magyar nép, a magyar államiságért folytatott küzdelem története is. A mohácsi vésztől a magyar reformkorig meséli el, mi minden történt, és történhetett a koronával azokban a bizonytalan időkben. A sokak szerint szinte történelmi intézményként kezelt koronát, amelyre egész elméleteket, sőt állami törvényeket és rendeleteket építettek, kézről kézre adták az említett korokban. Próbálták elrabolni, eltüntetni, felhasználták zsarolásra, megfélemlítésre. Voltak olyan „magyar” uralkodók, akik csupán egyszerű „ékszernek” tartották, drágaköveinek és aranyának értékét becsülték csak, szimbolikus jellegére és nemzetet összefogó erejére ügyet sem vetettek. Megint másoknak jelvény volt, amelyet életükben egyszer egyetlen órára a fejükre tettek, magukra öltöttek, azután majdhogynem megfeledkeztek róla.

Ám minden korban akadtak, akik a koronát szentnek tartották, és készek voltak életüket is adni, hogy a magyaroké maradjon. Mégis, a korona hosszú évtizedeket töltött „fogságban”, idegen érdekek szolgálatában. Egész emberöltők múltak el úgy, hogy senki sem láthatta, ha mégis, úgy politikai érdekek csaptak össze körülötte. A könyv a homályos évszázadokról szól, amikor védelmében ismert és neves, no meg ismeretlen hazafiak álltak ki. Mindezek ellenére az ország jelképe leggyakrabban idegen hatalmak játékszere lett, noha mindig akadtak, akik ezt nem tűrhették, és tettek ellene.

Santa ​Montefiore, akinek regényei milliós példányszámban kelnek el, és vezetik a sikerlistákat, egy újabb letehetetlen családregénnyel varázsolja el olvasóit. 
1939-et írunk és az I. világháború befejezése óta béke van. De sok minden megváltozott a Deverill-családban, és most egy új nemzedék várja, hogy színre léphessen. 
Martha Wallace az amerikai otthonából érkezett Dublinba, hogy megkeresse a vérszerinti anyját, de e helyett elveszti a szívét: a végtelenül elbűvölő J P Deverill veszi le a lábáról. Aztán Martha rájön, hogy az anyja is abból a családból származik, mint JP, és úgy tűnik, ezzel meg is pecsételődik a sorsa. 
Bridie Doyle, vagyis most már Marcantonio grófnő, a Deverill kastély úrnője eltökéli, hogy az a kastély lesz az otthona, ahol valamikor dolgozott. De életerőtől duzzadó férjének, Cesare-nak más tervei vannak. És amikor a tekintete a feleségéről másfelé kalandozik, a házaspárhoz közelállókban felmerül a kérdés, vajon valóban az-e, akinek mondja magát. 
Kitty Deverill beletörődött a férje, Robert és két gyermekük melletti életébe, de aztán az élete nagy szerelme, Jack O'Leary visszatér Ballinakellybe. Csakhogy a férfi szíve ezúttal már másé… 
Ez a nyár drámai végkifejlethez vezet… 
„ Senki nem ír úgy romantikus családregényt, ahogy Santa Montefiore . Minden amit ír, a szívéből jön.” 
Jojo Moyes

A firenzei bankárdinasztiából Medici Katalin (1519–1589) emelkedett a legmagasabb rangra II. Henrik francia király feleségeként, majd anyakirálynéként. Élete azonban nehéz és küzdelmes volt a francia udvarban, ahol soha nem fogadták be teljesen, mindig csak „az olasz kalmárnőnek” tekintették. Kirekesztettségét csak fokozta, hogy férje, akit imádott, nem őt, hanem a hatalomvágyó Diane de Poitiers-t szerette egész életében és halmozta el ajándékokkal. Katalin türelemmel és intelligenciával viselte el, hogy Diane szinte állandóan jelen van a királyi udvarban. Megalázott helyzetében barátai és gyermekei nyújtottak vigaszt. Egyik hű barátja Raymond de Polignac parancsnok, aki élete végéig szerette és hűségesen védelmezte a királynét. Katalin ezt a szerelmet csak akkor vette észre, amikor már késő volt. Másik nagy barátja a csillagjós mágus, a hipnotikus erejű Nostradamus, akinek furcsa jövendölései mindig megerősítést nyernek a jövőben. Katalin mindig hozzá fordult, amikor nagy bajban volt, amiért aztán fekete királynénak, méregkeverő asszonynak tartották.

A palota falain kívül közben dúl a kegyetlen vallásháború a katolikusok és a protestánsok között, amely Szent Bertalan éjszakáján esztelen mészárlásba torkollik.

A Mediciek 3. kötete nemcsak a királyné cselszövésekkel teli életét mutatja be, hanem a háborúkkal, véres csatákkal teli 16. századi Franciaországot is.

A Turul nemzetsége regényfolyam a magyarság történetének négyszáz évét öleli fel – cselekménye akkor kezdődik, amikor a magyarok átkelnek a Vereckei-hágón, és a tervek szerint 1301-ig, az Árpád-uralkodóház kihalásáig tartja izgalomban az olvasókat. Akiket érdekel a magyar történelem, és nem csupán az, ami „felül”, a fejedelmek, királyok és királynék, hercegek és főurak között történt, hanem hogy miképpen éltek akkortájt „odalent” a szegényebb emberek, a parasztok, kézművesek, katonák, szolgák – egyszerre találja meg mindezt ebben a monumentálisnak ígérkező regénysorozatban.

Míg az előző két kötet, az Árpád és fiai és A fejedelmek arról a korszakról szólt, amiről kevés írásos emlékünk maradt fenn, az Egy vezér útja közelebb kerül az ismert tényekhez. Taksony, Geyza és Vajk (István) itt még egy időben élnek, és a történetük hatalmas léptekkel megy előre. Már felmerül a nagy dilemma: maradjanak-e a magyarok pogányok, rémületet keltő idegenek, kik szemben állnak a keresztény népekkel és hatalmakkal, vagy legyenek keresztények, a nép és a Hon fennmaradása érdekében próbáljanak idomulni a Nyugathoz? Mint egykor a valóságban, a regény hőseiben ugyanúgy dúlnak a kétségek. A valóban létezett vezérek és a szerző által kitalált mellékszereplők közül többen nem hagyják, hogy az események elsodorják őket. Igyekeznek maguk formálni nem csupán a saját sorsukat, de Magyarhon jövőjét is.

 

Ken Follett sodró lendületű cselekményeken keresztül egy olyan világba vezet bennünket, amelyről azt gondoljuk, hogy ismerjük, hiszen átéltük, s most mégis másképpen látjuk.