Dallas, 1963. november 22.
Három lövés dördül.
John F. Kennedy, az Egyesült Államok elnöke halott.
„Pörög egy tízcentes, és tótágast áll a világ. Ki tudhatja, mikor múlik egy pillanaton az élet, és miért?”
Jake Epping kisvárosi angoltanár, jóképű, művelt, harmincas fiatalember. Amikor a gimnázium felnőtt angol kurzusán „A nap, amelyen megváltozott az életem” címmel íratott dolgozatokat javítja, elé kerül a pedellus fogalmazása: Harry Dunning ötven évvel azelőtt valahogyan túlélte, ahogy az apja lemészárolta a tulajdon családját. Jake teljesen odavan… ám kisvártatva még nagyobb titok birtokába jut, amikor öreg barátja, Al, az egyik helyi bisztró tulajdonosa azzal a bizarr kéréssel áll elő, hogy előzze meg azt az eseményt, amelytől ő Amerika és a világ romlását datálja: akadályozza meg Lee Harvey Oswaldot Kennedy elnök meggyilkolásában. Hogy hogyan? Egyszerű. Lépjen át a bisztró spájzában nyíló időkapun, és térjen vissza a nagy amerikai kocsik, Elvis Presley és az általános dohányzás korába. Jake az idő előrehaladtával nem tudja eldönteni, áldja-e vagy átkozza Alt, amiért erre a küldetésre rávette, azt azonban egyre biztosabban tudja, hogy a múltban vagy a jövőben szeretne-e élni.
Stephen King regénye nem pusztán zseniális időutazás és páratlanul izgalmas, váratlan fordulatokban gazdag történet, hanem a véletlenről, a választásainktól és a sorsról szóló tűnődés is. Letehetetlen.
Ez a kiadvány az Arte Tenebrarum Könyvkiadó 2020 novemberében indított novellapályázatának eredménye, „Az utolsó” című sci-fi antológia III/1-es kötete.
Gabriel Wolf ebben a kötetben szereplő „Az utolsó ötlet” című novellájának ismertetője:
2060-ra minden művészeti ágazatban elfogynak az ötletek. Ezáltal az emberiségnek kevés lehetősége marad a szórakozásra. A nép elveszíti a hitét az újszerűségben, sőt már a fantázia létjogosultságában is.
Ekkor azonban egy névtelen író azt állítja, hogy neki van egy utolsó ötlete, és hogy az valóban új.
Senki sem hisz neki. Először kigúnyolják, később egyfajta közellenséggé válik, az ellustult társadalom kényelmének árulójává, Júdásává.
Szeretné őket meggyőzni, de neki – névtelen senkiként – nem hisznek, ezért szövetséget köt Bart Moliére-rel, egy köztiszteletben álló pappal, akinek talán még adnak a szavára.
Júdás és a pap között megmagyarázhatatlan, természetfeletti kötelék keletkezik, amely által olyasmire lesznek képesek, amibe már az egész társadalom belebukott: Ők visszaadhatnák az emberek hitét az újba. Júdás szerint erre egyetlen mód létezik:
Hazudni kell nekik!
Ugyanis 2060-ra az emberiség eljutott arra a szintre, hogy már semmit sem hisz el, ami igaz. Tehát Júdás rájön, hogy kizárásos alapon, ha a szavahihető Barttal előadatja a népnek a valaha volt legnagyobb hazugságot, akkor azt még talán el fogják hinni, és ezáltal visszaállhat a régi rend: Ismét bízni kezdenek abban, hogy ők is képesek még alkotásban újat mondani, és akkor talán újraindul a kultúra, és nem lesz többé halálra ítélve.
De vajon mennyire működhet Júdás e kifordult – kissé őrületbe hajló – teóriája? Korrekt dolog-e egy papot hazugságra kérni vagy akár rámanipulálni?
Valójában ki ez a Júdásként emlegetett „névtelen ember”? Az emberiség végső megmentője? Vagy inkább a hazug, az áruló, akinek a Biblia alapján több mint kétezer éve tartja mindenki?
Egy részben valós eseményekre (Gabriel Wolf és Bert Miller tiszteletes barátságára) épülő történet, ami – a névtelen ember és Júdás miatt – kapcsolódik Wolf „Mi üzen a sír?” című horror bestselleréhez.
Tartalom:
1. Gabriel Wolf: Az utolsó ötlet
2. Anne Grant: Az utolsó boldog pillanat
3. Robert L. Reed: Túlcsordulási hiba
4. Aurora Elain: Az utolsó erünnisz
5. Karen Atkin: Az utolsó beteg
6. Pólya Zoltán: Az Éjfél Szíve csillaghajó
7. Jenei András: Az utolsó mester
8. Szilágyi Heléna: Alternatív gyógymód
9. Vigh Róbert: Búcsú
10. Pál Csaba: Az utolsó lépés
11. Szalontai Erika: Az utolsó pillanat
12. Koncz János: Az utolsó utazó
13. Eliza Beth: Az utolsó döntés
14. Szabó Elza: Az utolsó emlék
15. Plószné Papp Mária: Az utolsó vírus
Ezt a szöveget egy doboz sólet melegítése közben nézem át utoljára, ki tudja hányadszor. Gondolatok jönnek és mennek, mindig akad valami felismerés, valami bölcs mondanivaló, ami ide kívánkozik. Fogom hát ollóm, s elvágom itt: e közhelyek épp megfelelnek, ha valaki fel akarja venni elmém letett fonalát. Az enyészet körforgásában az öröklét néha egy egészen értelmetlen aktus. Ha a mindenség végtelen, akkor ez a történet igaz, szereplői valóságosak, és bármely belőle levonható tanulság legalábbis megszívlelendő. Ha nem, valóságunk nehézségei elfedik létezésünk csodáját. Ám ez a történet tükröt mutat nekünk, akik folyton a honnan és hová kérdésekre keressük a választ. Nekünk, akik önmagunkat elfeledve, tán soha meg sem találva létezünk saját világunkban. Ajánlom azoknak ezt az írást, akiket a fentiek jobbára hidegen hagynak, s az olvasásra szánt idejüket nagylelkűen a történetnek szánják. Aztán, ha a sors is úgy akarja, talán meglátnak benne egy szikrát valóságból. (Simon Csaba, munkanélküli)
© 2022 DiBookSale Zrt. Minden jog fenntartva.