Sárdi Györgyi históriája valójában egy felettébb izgalmas utazásra invitálja az olvasót. E kisregény és a fantáziánk jóvoltából elutazhatunk messzire a világ zajától, füstjétől és önzésétől. Elutazhatunk egy olyan varázslatos világba, ahol még az igazi, ősi emberi és természeti értékek a fontosak. Részesei lehetünk egy olyan világnak, ahol első ránézésre ugyan egyszerűen mennek a dolgok: jó és rossz küzd egymással, s valahogy mégis az az érzésünk, hogy a rossz sem feltétlen rossz igazán. Ebben a világban helye van a szeretetnek, a bosszúnak, a gyűlöletnek, a megbocsátásnak, az elfogadásnak, az önzésnek és az önzetlenségnek, az alázatnak, a hazafiasságnak, az ármánynak, a cselnek, a dühnek, a kedvességnek, a jóságnak, a bizonytalanságnak, a cselnek, a megoldásnak, és a romantikának. Pontosan azoknak az érzéseknek, melyek empirikus világunkban is léteznek ugyan, kimutatni, őszintén felvállalni ezeket viszont a „szigorú” társadalmi elvárások miatt olykor nehézkes.