A Tévedések vígjátékát, a szerepcserék, alaktévesztések lehetõségeit fergeteges dramaturgiával kidolgozó korai Shakespeare-darabot 1591-re datálja az irodalomtörténet. A színhely: a shakespeare-i módon stilizált, antikizált Ephesus, ahová Syracusából vetõdik el a helybeli Antipholus iker-alakmása# mindkettõ ifjú kereskedõ, s a házas és a nõtlen, a módos és a vagyontalan ikerpár börleszkbe illõ módon cserélik fel helyzetüket, szerelmeiket, sorsuk esélyeit. Az író már itt mesterien ura a színpadi hatásoknak, az úr- és szolgapár kettõsében a fennköltebb és alantasabb nyelvi és jellemkomikumot ellentételezve viszi a boldog befejezésig a történetet. Ám épp fergeteges túlzásaival, a komikus fantázia fokozó eszközeivel a késõbbi vígjátékok emberi bölcsességét, mélységét is elõlegezi.