„Kormos kedélye állandóan kavarta-hullámoztatta egész zűrös, fájdalmas, édes életét. Nem kellett erőlködnie, hogy egymástól térben-időben távoli képeket, képzeteket rendeljen egymás mellé. Hihetetlen könnyen társult benne minden az elemi költészet evidenciájával ható metaforákká, tündöklő ábrákká. Mondjuk csak nyugodtan: orpheusi költő volt, minden engedelmesen fordította feléje költészetté válni kész arcát: tájak, lények, tárgyak, szavak, rejtelmes holdudvarú földrajzi nevek, könnyen mozduló képzelete lakói” – írta Lator László Kormos Istvánról.
A száz éve született József Attila-díjas költő előtt tisztelgünk válogatáskötetünkkel, hogy ezek a félig-meddig feledésbe merült tájak, lények, tárgyak, szavak, rejtelmes holdudvarú földrajzi nevek hazatérjenek bennünk, olvasókban.