„Kúnos László és Rakovszky Zsuzsa közös munkája – az értelmező és a költői ihlet együttese – fantasztikus eredményt hozott. Végre nincsenek homályos helyek, minden zugba behatol a napfényes értelem és a tiszta lírizmus. A vers szakít az »archaizálással« és a »modernizálással«, jól mondható, a természetes élőbeszéd hatását kelti, anélkül, hogy elveszítené a színpadhoz illő emeltségét. Valahára áttetszővé válik a »gynti én«, a különbség az önmegvalósítás és az önzés, a személyiség szabadsága és a szabadságeszmény eltorzított megvalósulása között. Van végre magyar Peer Gynt” (Koltai Tamás)