„Óh, ti gyerekek! Húsz, harminc, negyvenesztendõs gyerekek! Ti nem is tudhatjátok, hogy mi a szerelem! Az ifjú szerelme tigris, de az öreg ember szerelme boa constrictor! Láttatok már boa constrictorokat a mézesheteikben? Én láttam elégszer Kelet-Indiában. Az a szerelem! Akárhány esetet tudok, mikor a gyerek tüzesen udvarol a bûbájos hölgynek, s mikor aztán a szívhölgy azt mondja neki: »Jól van: hát legyek a tied!« – akkor a gyerek megijed, sarka közé kapja a földet, s úgy elszalad, hogy sohasem látják többet. – De mikor az öreg emberhez így szól a bálványnõ: »Itt a kezem!«, az nem fut el, hanem azt mondja: »Tartom az egészet!« S ez az igazi! A szerelem mámorának meg kell elõzni a hideg szertartásokat. Valami istenítõ érzés van abban, hogy szeret a nõ, nem azért, hogy »férj« leszek, hanem azért, hogy »férfi« vagyok. Akkor ittasít a csók, amikor még nincs szentesítve. Húsz évi aszkéta élet után az elsõ csók! Hogy fut annak a tüze át egyszerre minden idegen! Az új életre támadt szív kergeti a vért az erekben! Ne trombitáljon az ítélet napján az arkangyal, hanem csókokat csattogtasson. Arra a hangra következik a feltámadás! Minõ királyi érzés az, hogy a világ legszebb asszonya az enyim! Enyim testestül, lelkestül, mielõtt pap, táltos, anyakönyvvezetõ hozzákötözött volna.”