A ​Horthy-korszak meghatározó női írója, aki egyébként rendkívül műveltnek számított a maga korában, s német, olasz, francia, angol és latin nyelven eredetiben tanulmányozta a világirodalmat, Itália szerelmese volt. Gyakran járt ott 1900 és 1914 között és több műve is táplálkozik tapasztalataiból és élményeiből, lsd. például az egy kötetben megjelent Virágok városa és Szirének hazája című kötetet. A három mű egyébként egykoron közös kötetben jelent meg a Tormay Cecile műveinek gyűjteményes emlékkiadása 5. kötetében (Budapest, Genius, 1937), majd a Tornay Cécile művei, 5. Útleírások Olaszországból (Budapest, Singer és Wolfner, 1939) című kötetben. A mű négy fejezete négy különböző olasz területtel és azok kultúrtörténetével foglalkozik. A Szent ház című fejezet a tengeri utazás után Anconába és a zarándokok városába: Loretóba kalauzolja az olvasókat. A Malatesták városa című fejezet Riminiről és az azt uraló családról, a Meghalt dicsőség Ravenna egykori hatalmáról szól, a zárófejezet, Egy lovagvár Ferrarában címmel pedig az Esték ősi várát, valamint Lucrezia Borgia meglehetősen összetett személyiségét mutatja be. Széles körben ajánlható kötet.