Élt egyszer egy király, régen, s nagyon messzi, Bús volt ő és csendes, nem látták nevetni. Gazdag volt és bölcs ő, helyén volt a szíve, S változatatni akart, elmenni ízibe. Koldusnak öltözött, hogy elhagyhassa trónját, S eljusson, hol meghallgatják mondanivalóját. Először mindenki nagy ívben elkerülte, Nem hitték, hogy király, nem nézték ki belőle. Ám egy nap egy kisfiú telepedett melléje, Kinek tetszett amit mond; s nem kételkedett benne. Ő volt csupán ki a király minden szavát hitte, S annak nem rongyos ruhája számított, csak lelke.