Ippolit Matvejevics elhunyt anyósa ülõgarnitúráját üldözi, pontosabban az egyik székbe rejtett kincset. Önjelölt segítõje, Osztap Bender, a „nagy kombinátor” egy megnyerõ szélhámos. Hõseinknek nem szegi kedvét, hogy nem tudni, hová került a 12 szék és melyik is rejti az ékszereket, amelyekre más is vadászik. Kezdetét veszi egy városokon átívelõ komikus hajsza a húszas évek Szovjetuniójában, kincsvadászat a régi és az új rendszer különös figuráival, ahol nem csak a történet abszurd, hanem a hátteret adó valóság is. „Olyan, mintha Rejtõ Dosztojevszkijt olvasott volna…” „Ami a legjobban tetszett a könyvben, az az, hogy mennyiféle nagyszerû karaktert felvonultat. És mindet kíméletlenül ki is parodizálja, nagyszerû stílusban. Le a kalappal a szerzõk elõtt.” „A Tizenkét szék valóban korrajz – igaz, nem a tényszerûség, inkább az abszurd oldaláról. … Az eredeti fõszereplõ saját maga karikatúrájává válik, miközben önjelölt segédje, Bender mint Rejtõ-karakter meghatározhatatlan közegben lebeg.” „Fergeteges humora van, és szuper paródia.” (Idézetek a moly.hu-ról. A véleményezõ olvasók felhasználónevei sorrendben: pat, prumus, PozAko, ppeva)