Henry Kissinger 1923. május 27-én született a németországi Fürth városában. Élete első tizenöt évét itt élte le, majd zsidó családjával 1938-ban a náci üldöztetés elől az Egyesült Államokba emigrált. 1943-ban kapta meg az amerikai állampolgárságot, és bár élete nagy részét Amerika földjén töltötte, német akcentusa megmaradt. 1950-ben summa cum laude minősítéssel végzett a Harvard Főiskola politikatudomány szakán, pár évvel később pedig PhD-fokozatot szerzett a Harvard Egyetemen. Tanulmányai befejeztével is az egyetemen maradt, ahol különböző pozíciókat töltött be. Az 1960-as években a republikánus elnökjelölt külügyi tanácsadója lett, majd 1969-től Richard Nixon, később Gerald Ford elnök nemzetbiztonsági főtanácsadójaként dolgozott, 1973 és 1977 között az USA külügyminisztere is volt. Pozícióját a Watergate-botrány sem ingatta meg, több későbbi elnök mellett is szolgált tanácsadói minőségben. 1973-ban a vietnámi háború befejezéséért tett erőfeszítéseit Nobel-békadíjjal ismerték el.

Kevés kortársunkról mondható el, hogy tanúja volt szinte a teljes 20. századnak, még kevesebbekről, hogy tevékenyen formálták is azt. A 2023-ban 100. életévét betöltő Henry Kissinger szavaira és iránymutatására viszont mind a mai napig élénken figyel a nemzetközi közvélemény. A nagy sikerű Világrend, Kínáról és Fehér házi éveim című kötetei után magyarul is megjelent legfrissebb könyve és e-könyve, Az állam vezetéséről, amelyben hat politikai stratégiát mutat be a 20. századból.

Róla is számtalan írás született, többek között a neves biztonságpolitikai szakértő és közgazdász, Nógrádi György 2023-as kiadású, Kissinger szerint a világ című könyve.

Fotó forrása: United States Department of State/Wikimedia Commons, licenc: közkincs.