„Az életem nagy része szívás volt. A gyógyszerek voltak az én szenvedélyem, de soha nem voltam egyetlen férfi rabja sem. Az nem függőség, ha élvezem minden egyes percét az együtt töltött időnek. Még hogy én rabságban? Hogyan is lehetnék, hisz nem is létezem. Nem vagyok más, csak egy élettelen test, egy mesterségesen megalkotott karakter. Nem lehet valamit fogságban tartani, ami nem is létezik.”

Megváltozott az életem abban a másodpercben, amikor megpillantottam. Veszély, vágy, tűz kezdett lángolni testemben. Ismeretlen ösvényen haladtam, de minden lépés szenvedélyt, és forróságot ígért. Akkor változott meg minden, amikor rám pillantott, és megláttam szemében a szenvedélyt. Többé már nem akartam az lenni, aki voltam. Valami többre vágytam. Hogy jó e nekem ez a változás? Nos, azt majd az idő eldönti.