A ​„kolléga és nagy rivális” Henry Kissinger munkásságáról könyvtárnyi irodalom jelent meg, de semmi sem indokolja, hogy mellőzzünk egy olyan életutat – Zbigniew Brzezinskiét – amely van annyira izgalmas, eredeti és hatékony, mint Kissingeré.
Charles Gati könyve egymásra szervesen épülő négy részből áll.
Az elsőben a tanulmányok azonosítják Brzezinski mára már állandósult helyét abban a befolyásos politikai és értelmiségi közegben, amelynek rálátása van az Egyesült Államok nagypolitikai döntéseire: itt születnek meg azok a koncepciók, amelyekre a döntések meghozatalakor a politikai szféra gyakran támaszkodik.
A második rész tanulmányai történeti szempontból elemzik és értékelik a Nemzetbiztonsági Tanácsban eltöltött éveket.
A harmadik az ezt követő időszakot mutatja be, amikor Brzezinski nem látványos, mégis a szó szoros értelmében sorsdöntő missziókat vállalt. Teljesen újszerűen, eddig ismeretlen tényeket felsorakoztatva mutatja be például II. János Pál pápa és Brzezinski „konspirációit”, melyek mintegy felgyorsították a lengyel rendszerváltást.
Az utolsó fejezet egyfajta személyes számadás a professzorról, az amerikai értelmiségiről és a lengyel hazafiról.
A bevezetőt Charles Gati írta, ő maga válogatta a tanulmányokat, és ő kérte fel a szerzőket, akik között olyan, világszerte jól ismert személységek vannak, mint Francis Fukuyama filozófus, Adam Garfinkle, a The American Interest alapító főszerkesztője, vagy David J. Rothkopf, a Foreign Policy folyóirat igazgatója. Az előszót Jimmy Carter jegyzi, akinek az elnöksége idején Brzezinski nemzetbiztonsági tanácsadóként élete legmagasabb közéleti pozícióját töltötte be.
(Ara-Kovács Attila)