Elég egy váratlan hajnali telefonhívás és egy rég nem hallott a hang a vonal másik végén, hogy Myron Bolitar, a keményöklû játékosügynök ismét egy elsõ ránézésre megoldhatatlan rejtély kellõs közepén találja magát. Nyolc éve, hogy utoljára találkozott a gyönyörû Terese Collinsszal, aki most arra kéri, utazzon Párizsba. Myron sejti, hogy nem csupán egy romantikus randevú várja a szerelem városában, ám amikor a repülõtérre érve rendõrök fogadják, majd hamarosan kiderül, hogy Terese az elsõ számú gyanúsítottja egy gyilkosságnak, úgy érzi, zsákutcába került. Nem ismeri sem a nyelvet, sem a szokásokat, így aligha tud bármit is kinyomozni. De mielõtt alaposabban végiggondolhatná a helyzetet, történik valami, ami új megvilágításba helyezi az ügyet… „Ekkor borítottam rá az asztalt. Amint leült mellém, azonnal végiggondoltam a lehetõségeket. Már tudtam, mirõl van szó: emberrablás. Ha beszállok a furgonba, nekem lõttek. Hallották már azt a nagy bölcsességet, hogy az emberrablásoknál mindig az elsõ negyvennyolc óra a legkritikusabb? Amit nem szoktak hozzátenni – talán mert annyira nyilvánvaló –, hogy minden másodperccel csökken az esélye annak, hogy valaha is megtalálják az áldozatot. Itt ugyanez volt a helyzet. Ha beszállok abba a kocsiba, túlélési esélyeim a minimumra csökkennek. Ha felállok, és elindulok a furgon felé, szintén romlanak a kilátásaim. Ráadásul Sebhelyes Fej nem számít korai ellencsapásra. Azt hiszi, szépen begyakorolt kis monológját hallgatom. Nem jelentek fenyegetést. Így hát a meglepetés erejére építettem. Egy pillanatra õ is odanézett, hogy meggyõzõdjön, valóban ott áll-e a kocsi. Ennyi elég is volt. Az asztal peremét már korábban megmarkoltam. Lábizmaim megfeszültek. Úgy pattantam föl, mintha dobbantóról ugranék. Az asztallap egyenesen az arcába csapódott.” Harlan Coben napjaink egyik legnépszerûbb krimiírója. Regényeit a mûfaj gyöngyszemeiként tartják számon, eddig negyven különbözõ nyelvre fordították le, és közel 50 millió (!) példányt adtak el belõlük világszerte.