„Mert különös, hogy a boldogság milyen hirtelen terem az ember lelkében. Egyszerre pattan ki, és mindent elborít a nagy, szikrázó öröm. Bús sorsunk, hogy ezt az örömet vékony üveglábak tartják. Az üveg erõs, sokat megbír, ha egyenletesen éri a terhelés. De megpattan a legkisebb rezdülésre, amely a teher egyensúlyát megbontja. Elég annyi kis rezgés is, amit a világ érez éjfélkor, amikor az ünnepbõl hétköznap lesz. Nemes anyag, ha eltört, nincsen orvossága többé. Ezért van, hogy a boldogság ikertestvére a szorongó félelem.”