Palotai Boris 1950-ben József Attila-díjat kapott a kötet címét viselõ írásért. A gyûjtemény darabjai egy már eltûnt világ mozaikjaiként összeállnak egy nagy, nyomasztó kor-ikonná. A mindennapi életbe beszûrõdõ politika és az aktuális világrend azonban csak hátteréül szolgál a történeteknek. Sokkal fontosabb az egyes ember, aki ebben a díszletben mozog. A kisemberek sorstörténetei, melyek az emberi méltóságról, a humánumról, az élet terhérõl, a nyomorról, fájdalomról, a boldogulás kényszerérõl szólnak. Tiszta stílusú írások ezek, melyek ugyanúgy nem bõvelkednek „fölösleges” díszítettségben, mint az általuk ábrázolt emberi sorsok.