Tudni illik – ez egy kijelentõ tõmondat. Nyelvhasználatunkban nem afféle szigorú illemtani vélekedést jelent, vagyis aki nem tudja, amit tudni illik, az még nem illetlen, társaságban helytelenül viselkedõ ember, csupán nem tud olyasmit, amit hasznos vagy legalábbis érdekes tudni közismert szavakról vagy fogalmakról. Ha pedig egybeírjuk és egybeejtjük a két szót, akkor az így keletkezett nyelvi fordulat, a tudniillik – kötõszó, pontosabban magyarázó kötõszó, akárcsak a „mert”, „mivel”, „minthogy”, „ugyanis”. – Amikor tehát mi itt az igen különbözõ dolgokkal, tárgyakkal, fogalmakkal kapcsolatban azt mondjuk, hogy „tudniillik tudni illik” – ez nem jelent többet, mint hogy közhasználatú, közérthetõ, bõvebb magyarázatra nem szoruló szavakról, illetve azok értelmérõl elmondunk néhány olyan tudnivalót, amit ha nem tudunk, egyáltalán nem baj, ettõl még értjük, mirõl van szó, de ha mégis tudjuk, akkor nagyobb távlattal, olykor egyenest történelmi múltjával értjük, hogy mi mindent jelent jó néhány olyan szó, amelyrõl amúgy is közérthetõen tudjuk, mit jelent. Saját mindennapi beszédünket szeretnénk érdekesebbé tenni olyasmikkel, amiket nem árt tudomásul venni. Ezekrõl tudniillik tudni illik.