„Az ​ember bár néha eltöpreng az élet rövidségén és a halálon, de sosem gondoljuk, hogy mindez képes velünk is csak úgy megtörténni, olyan természetesen, mint ahogy levegőt veszünk. Észre sem vesszük, és a halál már áttaposott rajtunk.”

Charlie Agerton életét szörnyű tragédia árnyékolja be: bestseller-szerző anyukája meghalt egy autóbalesetben. Charlie vezette az autót, így a lány úgy hiszi, jogosan ítéli magát egyfajta önkéntes száműzetésbe. Megmaradt két családtagja, az apja és az izomagy bátyja, Quentin – akivel a folytonos szócsaták sem túl felvillanyozóak –, látszólag hamar túlteszik magukat a gyászon.

Charlie bár próbálkozik, képtelen boldog lenni, semmi nem hozza el számára a remélt változást. Egyetlen terve marad: két hónap múlva elköltözik Durhambe, hogy folytassa tanulmányait a Duke Egyetemen, hátha akkor elterelődnek a gondolatai.

De egy valamivel nem számolt.
Őt úgy hívják: Carter Whiston. A mentős, akivel a kórházban ismerkedik meg, és akivel lépten-nyomon egymásba botlanak. Carter egy olyan világban él, amitől Charlie-nak görcsbe áll a gyomra: a srác egykor autóversenyeken és utcai gyorsulásokon vett részt, lételeme a száguldás.
Charlie megérzése azt súgja, jobb lenne messzire kerülni Cartert. De ő az egyetlen, aki képes felrázni őt az apátiából, és Charlie kezd fellélegezni a gyászból és a mardosó bűntudatból.

Ám Carter is egy olyan súlyos titkot cipel, ami véget vethet kibontakozó kapcsolatuknak.

Vajon megéri kockázatot vállalni az igaz szerelemért?