Az író vallomása: „Próbálom végigszámolni: csaknem tizenötezer napot töltöttem hivatali munkarendben – az órák összeadására nem is vállalkoznék. A negyvenegy évet 1919 nyarán városomban, Kolozsvárott kezdtem, s 1960 júniusának utolsó napján mondtam búcsút annak az életformának, mely a maga hagyományos ritmusával szabályozta mindennapjaimat. Ha mindent summázok, azt mondhatom, hogy legutolsó munkahelyemen – az Országos Fordító és Fordításhitelesítõ Iroda – volt számomra a legemberibb, olyanféle diszciplína, amely megközelítette a szellemi elfoglaltság perifériáit. Amikor elbúcsúztam az OFFI-tól, magánstatisztikát készítettem, mennyit fordíthattam százhuszonöt hónap alatt. Iratáradat kígyózott ki belõle. Ötvenezer oldalnál megálltam. még valamennyi lehetett hátra. Úgy gondolom, az élet nagyjából belefért ebbe a félszázezernyi lapba, halotti bizonyítványoktól kezdve életviszonylatok jogi együtthatói, a világ kereskedelmének folyondárai, a festészet nagy, modern mestereinek megnyilatkozásai, sûrített közgazdaság, sportkalendáriumok, a szentatya karácsonyi üzenetével együtt… Mily súlyos lehetne megemelni ötvenezer oldalt, egy másolattal?! Színes volt, szokatlan, nyugtalan, mégis alkalmas arra, hogy valami képet vázoljak errõl az azóta is egyre lombosodó intézményrõl s az ott eltöltött négyezer munkanapomról.”