Bölcs tapasztalat, hogy a tudás azáltal is gyarapodik, hogy átadjuk, másokkal megosztjuk. Ez a fajta tanári, elõadói mentalitás jellemzi Alexander Bernát minden munkáját, hiszen õ maga vallja – elõszóként –, hogy ha ír is – elõad. A filozófia tárgykörébõl összegyûjtött, 1893 és 1923 között született Tanulmányok valóban felsorakoztatnak leírt, igazi „tanulmányokat” és beszédeket egyaránt. Ezek legfõbb konklúziója, hogy a filozófia nem csupán egy a tudományok közül, hanem valamiféle állásfoglalás ezek megítélésérõl, nem felettük áll, mégis a tudományok tudományának nevezhetõ. Jelen Tanulmányaiban nyomon követhetjük, mennyire izgatta az ókor és újkor kiemelkedõ gondolkodóinak olykor gyökeresen eltérõ alapokon nyugvó életmûve, a nemzet sajátosságok kiütközése egyiknél-másiknál. Érdekes megfigyelni, milyen indulatokat vált ki belõle az „intuíció” megközelítése, vagy az akkoriban divatba jött „tudattalan lelki élet” fogalmának megítélése. A kötet írásainak sorrendje nem követi a keletkezés idõrendjét, ezért érdemes azokat mindig az évszám figyelembevételével olvasni.