Rejtélyes ember érkezik a kis faluba, amelyből az út a „végtelenbe” vezet. A férfi menekül: önmaga, a bűnüldözők vagy a világ elől? Az út legvégén, ami már csupán egy kis ösvény, mely a tengerbe hullik, kivesz egy házat, amely nem kevésbé rejtélyes, mint ő.
Van ideje, úgy tűnik, bőven az elmélkedésre, múltidézésre,  az önmagával történő szembenézésre, de helyette inkább a ház titkainak felderítésével kezd el foglalkozni. 

A házat a falubéli kocsmáros építette egyetlen lányának, aki művészlélek volt, szájára vette a falu, ő pedig egy napon nyom nélkül eltűnt.
A következő lakó nem kevésbé titokzatos, egy magányos férfi, akiről szintén nem tudta senki, mivel foglalkozik. És egy napon őneki is nyoma veszett: minden földi javát, autóját, ruháit, sok könyvét és kis füzeteit, floppy-lemezeit hátra hagyta. Vallottak róla ezek: a könyvek, a betűk, a floppyn tömörödő írások.

A rejtélyes férfi,  mint a ház harmadik lakója elhatározza, hogy ő itt új életet kezd:
hiszen kezében az eszköz…
S közben a ház éli a maga életét!