Jarosław Iwaszkiewicz (1894-1980) négy alkalommal is Nobel-díjra jelölt, XX. századi klasszikus lengyel regényíró, költő, esszéista. Szicíliai utazások című könyvében  három, egymáshoz szorosan, harmonikusan kapcsolódó  szál fut végig  ̶  az esztétikai elmélkedések, a történelmi és társadalmi reflexiók, valamint a személyes emlékek szála.

Emlékeket volt miből merítenie, hiszen  több mint harmincszor járt Olaszországban és tizenhárom  alkalommal Szicíliában, főleg a harmincas években, majd pedig a II. világháborút követően. Milánó, Velence, Siena, Firenze után jut el Szicíliába, ami lehetővé teszi a tágabb perspektíva felrajzolását, így művében az utazás mint humanista kaland jelenik meg, amit az olasz és lengyel valóság, művészet párhuzamba állítása tesz egyedivé. 

"És Szicília csodálatos világát mindazon keresztül szemlélni, amit a hazánkban átélünk, mindazon keresztül, amit gondolunk és érzünk, amihez kapcsolódunk – ez igazi gyönyörűség. Két kezünket a valóság két szárnyára téve – a valóságos, mindennapi, fárasztó életre, és a távoli utazás káprázatos díszletére, megérezni, ahogy ez a két valóság összefonódik, összekapcsolódik, egybeolvad a Capella Palatina teljességéhez hasonlóan – ez az igazi értéke egy távoli utazásnak."