„Szávitrinak, a halállal viaskodó, szerelmes királylánynak a története a régi Indiát idézi fel, az ezer és ezer éve elsüllyedt világot, azt a szigorú csodákkal és szigorú hittel átszõtt régidõt, amikor a hajnalból, a tûzbõl, a napból, a sötétbõl, a halálból, a szerelembõl, az élet és a világ minden lélegzetvételébõl, még az esõcseppekbõl is istenek, fõistenek, tündérek, varázslók, halhatatlanok léptek ki… Szávitri története apró tisztás a Mahábhárata õsrengete-gében. Beleszõtt kicsi mese. Egy pillangószárny rebbenése. Mindössze háromszáz sor a kétszázezerbõl.” Ezt a mesét dolgozta fel Illés Endre mesteri módon – megõrizve, felidézve az eredeti mû költõiségét, hangulatát.