Platón filozófiai gondolkodásának alapját, életének elsõ jelentõs etapját Szókratészhez fûzõdõ kapcsolata alapozta meg. Húszéves korában lett követõje, s döntõ hatása volt késõbbi fejlõdésére is. Tudjuk, hogy mesterének nem maradtak fenn írásai, így Platón munkáin keresztül a görög gondolkodók egyik legjelentõsebb elméjének tételeit ismertette meg a nyilvánossággal. Platón mûveinek külön csoportját képezik a Szókratész életének befejezõ szakaszát megvilágító írások. Erõs tartalmi összetartozásuk miatt késõbb egymás mellé sorolták õket. A bölcselõ perbe fogását, elítélését, védõbeszédét (ez önálló, visszatérõ darabja a monodráma-irodalomnak), s utolsó óráit veszik sorra. Ezeknél – fõként a befejezõ darabnál – már nem puszta didaktikus párbeszéd formálódik, hanem valódi drámai szituáció kel életre. Ahogy a barátok elmesélik a halálát. Szinte színpadi jelenet – történet a történetben.