„Az IE-s trabantosnak agyonápolt világoskék Zsigulija van! Nem új, de újszerû állapotban vette a megkímélt kocsit hosszas keresgélés és alkudozás után, s óriási szerencséjére alig három hónapja, vagyis nem sokkal a gépkocsiárak általános emelése elõtt. S még hatvanötezerért! A panelház lakóit persze – akik tizenegy év után is legtöbben csak az autók rendszámáról és márkájáról ismerik és különböztetik meg egymást – nem nagyon zavarja ez a változás. Õk évekkel ezelõtt IE-s trabantosként ismerték meg a hetedik emeleten lakó fiatalembert, így beszéltek róla, és valószínûleg még nagyon sokáig így is fogják emlegetni. Igazuk is van! Ha megkísérelnék követni az autók változásait, lehetetlenné válna közöttük mindenféle társalgás. Mintha valaki mindig új nevet venne föl! S ez bizony bábeli zavart, teljes bizonytalanságot okozna: sosem tudhatnák pontosan, hogy ki kirõl beszél. Éppen elég nehézkes személyleírásokkal megkülönböztetni azokat, akiknek még nincs kocsijuk! Mert a ház elõtti parkolóban most, 4 óra 52 perckor ötvenöt gépkocsi áll, vagyis százharminckét családnak több mint a felét névrõl vagy legalább foglalkozásáról kellene ismerni. Igaz ugyan, hogy azokról nincs is nagyon mit beszélni. Legalábbis itt, a ház elõtti parkolóban.” (részlet a könyvbõl)