A nõi szexualitás és a nõk saját testéhez való viszonyában kulcselem a bizonytalanság. Sosem tudhatom igazán, hogy éppen mi történik bennem. A bizonytalanságból pedig egyfajta szorongás fakad: ha nem hiszek magamban, nem hiszek a testemben, akkor máshol kell keresnem a biztonságérzetet. De nincs is abban semmi meglepõ, hogy nem tanulunk meg „önállóan” viszonyulni a testünkhöz, hiszen a mindennapi élet szintjén születésünk pillanatától kezdve különbözõ társadalmi intézmények gyakorolják a kontrollt a testünk felett. Elõször el kell sajátítanunk, mi mindent kezdhetünk a testünkkel, ha megszûnnek az azt uraló autoritások. Azonban ez meglehetõsen bonyolult. Hiszen nem tudjuk magunkat egy csapásra függetleníteni a társadalomtól és annak intézményeitõl – az orvoslástól, a pszichológiától, a pedagógiától, a médiától – a világtól, amelyben élünk. Nem beszélve arról, hogy a szex testi vonatkozásai mellett jogos igényként merül fel bennünk az intimitás, a szerelem vagy épp az elfogadás vágya. A menstruáció, az orgazmus, a várandósság, a szülés, a gyermekágy, a szoptatás vagy a menopauza látszólag biológiai történései éppúgy hatással vannak az önértékelésünkre, párkapcsolatunkra, mint a családi életünkre. Ráadásul a fejünkben mítoszok élnek arról, hogy mi a normális. Ahelyett, hogy a saját vágyainkat, örömünket, intimitásunkat élnék meg, vélt vagy valós elvárásoknak próbálunk megfelelni. Pedig a szexben nincs jó vagy rossz. Ez a könyv is ebben a szellemben íródott, nõk ezerféle arcát szeretné megmutatni. Mester Dóra Djamila Nõ, anya, szeretõ, amatõr fotós, közgazdász, hobbikertész, társadalomkutató és szexedukátor. Egy „szex-pozitív” misszió aktivistája. Középiskolákban, diákotthonokban kamaszokkal beszélget szexrõl, szerelemrõl, személyes konzultációkat tart, rádiómûsort vezet, ír és beszélget, ahol csak lehet. Ahogy magáról állítja, „hangosan gondolkodik a szexrõl”, és minden lehetséges fórumon kísérletezik egy nyitott, elõítélet-mentes és alapvetõen pozitív szexbeszéd megteremtésével.