Névben él csak

Magyarország nem egy ízben adott szállást a forradalmak viharaitól tépázott-ûzött lengyel hazafiaknak. Az 1830-as években pedig az elõzõ korszak Felvidéken letelepült hõs nemzedéke már a szabadság újabb menekülõ harcosaival is találkozhatott. A számûzötteket befogadó magyarság eleinte természetesen a magyar–lengyel határ menti vidékeken látta vendégül a baráti szomszéd nép fiait, késõbb azonban Erdély és az ország többi része is szállást, kenyeret, életet nyújtott a hazátlanoknak. Ignácz Rózsa csodálatos gazdagsággal áradó írásmûvészete mesterien elemzi a vendégek és vendéglátók közt szövõdõ ezerféle érzelmi viszonylatot, ifjú szerelmesek egymásra találását, apák és fiúk küzdelmét a szabadságharc s az elnyomatás idején.