Szomory Dezső a mai köztudatban elsősorban mint drámaíró él. Darabjait (pl. Györgyike, drága gyermek, Glória) ma is játsszák. Ám prózája, ezen belül is kisprózája ma is eleven. Szomory a világ beteg részét szereti festeni. Vonzódik a különlegeshez, a szertelenhez, a misztikumhoz, és mindenhez, ami - aberráció. Amilyen érzékiek s mégis érzéken túliak (mert irreálisak) Szomory alakjai, oly buja és beteg a nyelve és stílusa is. Szavai, pianissimo- és fortissimo-i leginkább a muzsika hullámaira emlékeztetnek. Írásmodora egyenesen lisztferenci - írta róla Kosztolányi Dezső.
