„Amikor Dsida Jenő verseit újraolvassuk − állítja a költőnek nemcsak a gondolataival, hanem a fogalmazásmódjával is azonosuló esszéíró −, gyakran jut eszünkbe az a sokszor hangoztatott megállapítás, hogy az igazság csak esetlegesség az irodalomban, a szépség pedig szükségképpeni. Egyre inkább meggyőződésünkké válhat azonban, hogy Dsida költészetében és általában a költészetben éppen a szépség az, ami az igazságot megvilágítja.”