„…a királyné ágyához megy, s leborul Guinevra előtt, hiszen jobban imádja őt, mint akármely szent ereklyét. Átöleli ekkor testét, Guinevra karjába zárja, és maga mellé az ágyba vonja Lancelot-t, kit boldog szerelemmel ölel, csókol – szívén diadalt vesz Ámor. S ha ő szerelmes, hát százszor, ezerszer is az a lovag, mert a Szerelem odahagy millió más szívet inkább, csak hogy minél fénylőbb, tisztább tűzzel töltse ezt az egyet. És a királyné megenged mindent immár Lancelot-nak, karjai köré fonódnak, így adva s fogadva gyönyört, míg Lancelot öleli őt. És míg tart ez édes játék, ölelés, csók – s mennyi más még –, oly édes gyönyör, varázslat tölti lényük, oly csodáknak öröme hatja át őket, mihez fogható gyönyörnek senki nem volt még részese…”