„Sziasztok' Puszi vagyok, intelligens, okos, tehetséges, szép, hűséges, játékos, ha kell harcias, de tulajdonképpen aranyos és szerény kevercs kutya. Hogy? Azt mondtad korcs! Ne gyere a közelembel Na, szóval, félretéve az irigyeim megjegyzéseit elárulok neked egy titkot: ez a könyv az én naplóm! Igen, igen, tudom, hogy nem az én nevem szerepel a borítón, és akkor mi van? Attól még ez az igazság. A gazdi csak megfogalmazta a gondolataimat, mert fontos nekem, hogy úgy érezze, Ő a főnök... Hogy miért? Mert... mert szeretem és figyelek rá, törődök vele, nevelgetem, megengedem, hogy simogasson, kekszet adjon és jókat sétálunk, meg én vagyok a közvetlen munkatársa is. Szóval mind ig együtt vagyunk és ez Így van jól. Az emberek a kutyavilág részei, csak nem tudnak róla. Hop,* ez még egy titok, na, mindegy, derüljön ki a teljes igazság, ha már ilyen szókimondó vagyok. 
Kíváncsi vagy erre a világra? Ha igen, gyere, mesélek neked. Nevethetsz, kalandozhatsz, moroghatsz, hempereghetsz homokban, párnák között, futhatsz velem macskák után és mindent, amit csak akarsz. Egyet azonban ne felejts el, a gazdi szavára mindig figyelj! Tőle kapod a legfinomabb falatokat az Ő keze simogat a legpuhábban és vele együtt a legjobb sírni, nevetni, élni. Hogy mondod? Szentimentális vagyok? Lehet, de ez baj? Ne mondj semmit, csak csapjunk bele! Ja, és ne mondd el senkinek, hogy mindezt én meséltem el neked. Köszi! Puszi!"