Vagy ezerkilencszáz esztendővel előbb, mint ezt a sort írjuk, egy nagyszerűen aranyozott és festett bárka siklott alá a Níluson akkora sebességgel, amekkorát csak adhatott neki ötven hosszú, egyenes evező; amik úgy csúsztak, s kaparták a vizet, mint egy óriási skarabeus karmai. A bárka keskeny, hosszúkás forma volt; két kiemelkedő végével az újhold sarlójához hasonlított, és karcsú arányaival csodálatosan röpülésre termett. Aranygömbbel ékesített kosfej fegyverezte a hajóorr csúcsát, és mutatta, hogy a kis hajó királyi vérből származó valakié.