Sorsunkon álarc, eltakarja szívünk fájdalmát, eltakarja ajkunk zúgását. Remény csillan, aztán elillan, mint elillan a hűs szellő nyári délután: megsimogat majd továbbáll. "Versbe sírom életem, ...mit szavakkal kimondani nem lehet, nem merem. Nem tudom kimondani, mi felperzselte életem, nem tudom feledni, mi megfertőzte véremet ... nem tudom ki vagyok, ...mi is vagyok, s hova tartok. Csak a szerelem, mi ébren tart, csak a gyermekkacaj, mi lelkemnek nyugalmat ad.