Hat ​óra volt este, télen. A luszter az ebédlőben égett és annak a fénye világított be valamelyest a sötét szobába. Az utcza világssága is beverődött a nbagy ablakokon, a gázlámpák mozdulatlan lángja, a kirakatok világossága, egy-egy tovazörgő kocsi lámpása viszsatükröződött, megrezzent a nagy ablkaüvegeken. A szobaleány szenet rakott a kályhába, azután gyertyát akart gyujtani. – Hagyd el! A teát! A szobaleány felszólgálta a teát és asszonya megára maradt. Ajkával megérintette a csészét, aztán borzongva a fal felé fordult. Igy összezsguorodva, kicsiny teste szinte eltünt a nagy diványon.